(9)Kilencedik nap: A norvég kaland - trollok és kompos utazás Trondheim felé

Ez a reggel nem indult túl vidáman, mivel búcsút kellett mondanunk a varázslatos rundei szállásnak. Szomorúságunkat csak fokozta, hogy egy egész 5-6 órás autóút várt ránk Trondheim felé. Trondheim, Norvégia harmadik legnagyobb városa, és a mi utazásunk legészakibb pontja, egyben norvégiai utazásunk utolsó éjszakáit is ott töltjük.

Eredetileg úgy terveztük, hogy Ålesundot, a Rundéhez közeli várost kihagyjuk, és inkább Andalsnes felé vesszük az irányt, hogy megcsodáljuk a Trollstigen kanyargós szerpentinjeit, majd megpihenjünk a Trollveggen látogatóközpontban. Nos, nem volt szerencsénk, mert egy hónappal az utazás előtt hatalmas kőcsuszamlások voltak és egész szezonra lezárták a Trollstigent. A tetején található látogatóközpont nyitva volt, de kicsit kellemetlen lett volna, ha azt is megnézzük úgy, hogy ahol felmegyünk, ott is kell lejönnünk. Nem fért bele az időnkbe. Igen, a Geiranger is kimaradt, ami Norvégia egyik legikonikusabb és legfestőibb helyszíne, és a méltán híres Geiranger-fjord szívében található. A tervezésbe ez se fért bele, de nem is igazán volt kedvünk a tömeghez.

Délelőtt 11 óra körül a Hareid és Sulesund között közlekedő kompra szálltunk fel. A menetidő csupán 25 perc volt, de a közép-európai, túlmanualizált rendszerekhez szokott agyam azon aggódott, hogyan fizesse ki a kompköltséget. Automa nem volt sehol, az irányító emberke sem. Végül találtam egy táblát, letöltöttem az appot (Ferrypay), beregisztráltam az autót és a banki adatokat, de a rendszer nem csinált semmit, nem volt más beállítási vagy kiválasztási opció pl. arról, hogy melyik kompon vagyunk. Mint kiderült, a kompon felfelé és kifelé is kamera rögzítette a rendszámot, és néhány órával később automatikusan levonták a díjat és küldték a számlát. Na, egy kis technikai csemege. Milyen egyszerű és automatizált rendszer a magyarhoz képest!

A következő állomásunk Ålesund volt, nem volt tervben, de végül úgy döntöttünk, hogy „ha már ott vagyunk a közelben, nézzünk körül”. Nos, ez hiba volt. A városka gyönyörű szecessziós építészete miatt valóban gyönyörű, de aznap vagy előző nap érkezett oda egy óceánjáró hajó tömve „városnéző turistákkal”. Így minden tiszta szemét és kosz volt, az élmény inkább Budapestre emlékeztetett. Ráadásul vasárnap volt, amikor Norvégiában a legtöbb üzlet, hely nincs nyitva. Az Aksla kilátó érdekelt, de eléggé fáradtak voltunk oda felsétálni. Az üzletek előtti troll figurák aranyosak voltak, de nem akartunk sokáig maradni, inkább tovább álltunk, hogy folytathassuk az utat Norvégia vidéki csodái felé. Sajnálom, hogy nem igazán tudok jókat írni erről a városról, más biztos szerencsésebben járt vele.

A következő nagy állomásunk a Trollveggen turistaközpontja volt, Aldalsnes közelében. A fáradtság már rányomta bélyegét az utazásra, de a hely varázslatos volt. A Trollveggen (Trollfal) sajnos borongós időben rejtőzött a felhők mögött, de a helyi troll szobor úgyis jobban érdekelt mindenkit. Egy kis pihenés után folytattuk az utat, és nem sokkal később egy kopárabbnak tűnő területhez értünk Dombås után.

Ekkor a „trollok” mágikus ereje újra megjelent és megláttam egy trollfigurát a füves tetejű, fekete házikók között. Azonnal be kellett kanyarodni és felfedezni ezt a különleges helyet, a Dovregubbens Hall-t.

Itt találkozhatunk a híres troll, a Dovregubb szobrával, aki a norvég mitológia és népi legendák egyik legismertebb szereplője. A szobor célja, hogy életre keltse a helyi legendákat, és bemutassa a norvég folklórt. Művészi szempontból is figyelemre méltó, hiszen a helyi kultúra és történet elemeit tükrözi.

Képzeld el, hogy belépsz egy hegyekkel körülvett, meseszerű világba, ahol a ködben megbúvó trollok valósággá válnak. A Dovregubbens Hall Norvégia szívében pontosan ilyen hely, ahol az ember szinte hallja, ahogy a hegyekben lakó régi meselények suttognak.

És hogy még különlegesebbé váljon a hely, itt találkozhatunk Rolf Lidberg varázslatos trolljaival, akik mintha épp a ködből léptek volna elő. Rolf Lidberg, a svéd művész, botanika iránti szenvedélyét kombinálva, egyedülállóan festette meg ezeket a kedves, kissé bumfordi trollokat, akikkel már több generáció nőtt fel.

A Lidberg-féle trollok nem ijesztőek, inkább olyanok, mintha egy régi svéd meséből léptek volna elő – barátságos, kissé bohókás lények, akik a természet szellemének őrzői. Ez a kettősség, a kedvesség és a titokzatosság teszi a munkáit annyira elragadóvá.

Ezen a helyen négy Lidberg-nyomat is ki van állítva, amik pontosan azt az érzést adják vissza, amit ez a hely sugall: a természet misztikumát és a trollok jelenlétét. Apropó, azt tudtad, hogy amin én és a korosztályom nőtt fel, a Moomin rajzsorozat szereplői, a muminok is igazából trollok? Ugye milyen aranyosak? :)

Ahogy ott ülsz a hegyek ölelésében, egy csésze forró itallal a kezedben, és ezekre a képekre pillantasz, szinte elhiszed, hogy bármelyik pillanatban egy troll köszönt be az ajtón. Lidberg trolljai egy kicsit emlékeztetnek minket arra, hogy a természetben való élet sokkal mélyebb, mint amit elsőre gondolnánk. Ezek a lények, bármennyire is kitaláltak, visszarepítenek minket egy olyan időbe, amikor az emberek még hittek abban, hogy a világ tele van titokzatos lényekkel, akiket tisztelni kell.

Petinek a végére elege lett a trollokból, mert már mindenhol is ott voltak! Még a szuvenír bolt is tele volt velük. :)

A közelben található a Dovrefjell Nemzeti Park és az Anfinnsbrua, egy érdekes és bámulatos híd, de ezt sajnos nem tudtuk megtekinteni, hiába mentünk el mellette. Túl spontán megálló volt, és nem volt információnk arról, hogy mi mindent rejteget ez a hely. Az Anfinnsbrua hídról annyit tudunk, hogy egy különleges építmény, ami a táj része.

Szóval, ha valaha eljutsz Dombåsba, ne hagyd ki a lehetőséget, hogy elmerülj ebben a varázslatos világban. A Dovregubbens Hall egy olyan hely, ahol a Lidberg trolljai mellett te is egy kicsit trollá válhatsz – legalábbis annyira, hogy újraéld a gyermeki rácsodálkozást, amit a természet adhat.

Végül nagyjából este 9 körül érkeztünk meg Trondheimbe, de itt is kalandok vártak ránk. A szállásadót nem tudtuk elérni, mivel nem önálló bejutásos volt a szállás, és minden próbálkozásunk, hogy kapcsolatba lépjünk vele, hiábavaló volt. Végül az Airbnb-n keresztül találtunk egy új szállást, ami bár kicsit drágább volt, cserébe kényelmes, mosó- és szárítógéppel is rendelkezett, így a norvégiai utolsó 2 éjszakára elég jól jártunk. Szerencsére az új szállásadó gyorsan reagált, és nagyon kedves volt, amit különösen értékeltünk, hiszen vasárnap este volt. Az eredeti szállásadó is előkerült, és szerencsére teljes visszatérítést kaptunk.

Fáradtan, de kalandokkal telve hajtottuk le a fejünket a kényelmes ágyba, és a következő nap újabb izgalmas kalandokat és rengeteg sétát ígért!

Ålesund-ról egy kis információ:

Egy festői norvég város, amely híres szecessziós építészetéről és lenyűgöző természeti környezetéről. Kivételes szépsége a környező fjordok, hegyek és a tenger közelében lévő fekvésének köszönhető. Ålesund 1904-ben pusztító tűzvész áldozata lett, amely szinte teljesen elpusztította. Az újjáépítés során a város szecessziós stílusban épült újjá, német építészek segítségével, akik a korszak jellegzetes építészeti elemeit alkalmazták. A város ma is híres egyedi, tornyos és díszes homlokzatú épületeiről, amelyek a tűz utáni újjáépítést tükrözik. A város egyik legnépszerűbb látványossága az Aksla kilátó, amely gyönyörű panorámát nyújt Ålesundra és a környező szigetekre és ahova egy meredek lépcsősor vezet fel.

Dovrebubben:

Egy legendás norvég népi alak, a norvég folklór egyik legismertebb figurája. A neve a "Dovre" hegyvidékből származik, ami Norvégia középső részén található, és az "old man" vagy "wise man" jelentésű "gubbe" szóból ered. Dovregubben általában egy hegyóriásként vagy trollként jelenik meg a történetekben, és gyakran a hegyek védelmezőjének tartják.

A legismertebb hivatkozás Dovregubbenre Henrik Ibsen híres drámájában, a Peer Gynt-ben található. A darab egyik jelenetében Peer Gynt találkozik a Dovregubben udvarával, amely tele van trollokkal és misztikus lényekkel. Ibsen ezt a jelenetet a norvég mitológiából merítette, és a Dovregubben figurája itt egy hatalmas, rettegett trollkirály, aki a hegyek mélyén él.

Dovregubben kulturális jelentősége Norvégiában nemcsak a népi mesékhez és mitológiához kapcsolódik, hanem erős nemzeti szimbólum is, amely a norvég természetet és a nép hagyományait képviseli.

A szobor egy monumentális trollt ábrázol, és ezt az ikonikus figuráját testesíti meg. Megjelenése általában hűen követi a trollok hagyományos ábrázolását: hatalmas, rusztikus alak, nagy orral és füllel, erős, vaskos testtel. Ez a mitikus figura a természet erejét és a hegyekben rejtőző rejtélyes erőket szimbolizálja, és egyúttal a norvég népmesék, a norvég kultúra mélyebb rétegeihez való kapcsolódásként is értelmezhető.