(8)Nyolcadik nap: Puffin-szeánsz a Runde szigetén – Madarak, misztikum és birka kaki

Másnap reggel, miután úgy kipihentük magunkat, mintha egész éjjel csak puffinokkal álmodtunk volna, elindultunk felfedezni a sziget egyik kevésbé ismert, de annál tudományosabb pontját, a Runde Miljøsenter-t, azaz a Runde Ökocentrumot. Na, nem mintha ez lett volna életünk legizgalmasabb kalandja, de azért akadt néhány érdekesség. Például kiállítottak ott egy adag kitömött madarat, amik itt a szigeten honosak. Bár nem rajongok a kitömött állatokért (ki igen?), de legalább így láthattuk őket közelről. A lundák sokkal kisebbek, mint amire számítottam.

Runde híres a lundáiról, de ne felejtsük el, hogy sok más különleges madárfaj is él a szigeten. Valószínű, hogy ha minden madarat saját szemmel akarnánk megfigyelni, akkor egész nap ott ülnénk a sziklákon egy távcsővel a kezünkben.

De például ott vannak a sirályok, akik itt nem csak egyszerű sirályok – ezek hatalmas, hangos és végtelenül magabiztos teremtmények. Úgy sikoltoznak, mintha ők volnának a sziget egyedüli uralkodói, mintha minden kis kő és fűszál az ő birodalmuk része lenne. Képzeld csak el, hogy sétálsz a szigeten, és hirtelen egy csapat gigantikus sirály veszi át a helyi rádióállomás szerepét – nonstop adásban, ráadásul mindezt üvöltve.

Runde egyébként maga egy aprócska sziget, mindössze 6,4 négyzetkilométer, és Norvégia nyugati partján, a Sunnmøre régióban helyezkedik el. Közel van Ålesundhoz, és tele van olyan természeti kincsekkel, hogy az ember csak kapkodja a fejét. És ami még érdekesebb, itt nincs macska. Sehol egyetlen macska! Talán tilos tartani őket, vagy egyszerűen csak mindenki annyira tiszteli a természetet, hogy nem szeretnék veszélyeztetni a sziget élővilágát.

A szállásadónk azt ajánlotta, hogy ha szuvenírt keresünk, akkor nézzünk be az Ökocentrumba vagy a Kioskba, ami közelebb van a szálláshoz. Az Ökocentrumban sajnos nem találtunk semmi olyan dolgot, ami nélkül ne tudnánk élni, de a Kiosk maga volt a mennyország mindenféle csecsebecsékkel. Olyan volt, mintha egy skandináv ajándékbirodalom közepébe csöppentünk volna, bár nem igazán találtunk nagyon különleges dolgot. Ide gyalog sétáltunk a szállásról, közben csodálkozva néztük, ahogy a szűk kis utcán hömpölyög a tömeg.

Miután visszaértünk a szállásra, újra előtört belőlünk az előző napi fáradtság, így ledőltünk egy kicsit. Később nem hagyhattuk ki a lehetőséget, hogy ismét felmenjünk a híres madársziklákhoz. Ezúttal a másik irányba vettük az irányt, és gyorsan elértük azokat a legendás, meredek sziklafalakat, amelyek látványa elállítja a lélegzetünket. Én kicsit féltem túl közel menni a széléhez, de a kilátás gyönyörű volt. Innen nem messze már emberek gyülekeztek, hogy lundákat láthassanak. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, de ekkor a lundák még csak a távolban repkedtek össze-vissza, mint valami mini légi balett társulat. Teleobjektíves fényképezőgép híján inkább úgy döntöttünk, sétálunk még egyet a szigeten.

A sziget többi része kissé vadregényes és nedves volt, a birkák pedig gondoskodtak róla, hogy bárhova lépjünk, mindig figyeljünk, hová tesszük a lábunkat. Persze ő maguk nem igazán mutatkoztak sehol, csak a sziget elején az Ökocentrumtól nem messze.

A turisták szinte csak a lundák miatt voltak ott, így amerre mi mentünk, ott csak helyiek bóklásztak. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom lengte körül a szigetet, még akkor is, ha nyirkos és hűvös volt az idő. Estére, körülbelül kilenc- tíz óra tájékán, a naplemente varázslatos fényekbe öltöztette a tájat.

Visszatértünk a sziklák peremére, ahol a lundákat figyeltünk, és valami csodálatos történt: ezúttal sokkal közelebb repkedtek, pihentek már a fészkeiknél és végre közelebbről láthattuk őket. Még fotókat is tudtam készíteni, ami már-már egy csodával ért fel. Petit annyira feltöltötte ez az élmény, hogy kijelentette, biztos ez lesz az egész utazás csúcspontja számára. Nem csoda, hiszen ki ne lenne elvarázsolva a puffinokkal teli norvég sziklafalaktól? Számomra hatalmas inspirációk, imádok lundákat rajzolni.

Fáradtan és boldogan sétáltunk vissza a szállásra a naplementében, valamikor fél 11 körül. Az egész élmény annyira varázslatos volt, hogy már sajnáltuk, hogy másnap tovább kell állnunk. De az a szép az utazásban, hogy mindig marad valami, amiért érdemes visszatérni. :)

A lundákról bővebben:

A lundák (más néven atlanti lunda, Fratercula arctica) különleges, ikonikus madarak, amelyeket sokan "repülő pingvineknek" neveznek, bár valójában a lundák a puffinok családjába tartoznak. A leggyakrabban az északi féltekén, a tengerpartok mentén találhatók, különösen Izland, Norvégia, az Egyesült Királyság és Grönland sziklás szigetein. Különleges kinézetük miatt gyakran nevezik "tengeri bohócoknak" is, mivel színes, narancssárga csőrük és kontrasztos fekete-fehér tollazatuk van. Csőrük évszakok szerint változik, télen halványabbá válik, míg nyáron a fészkelési időszakban élénk színű. A lundák rendkívül ügyes úszók, hiszen szárnyaikkal eveznek a víz alatt, és halakat, például heringet és homoki angolnát vadásznak. Emellett meglepően gyorsan tudnak repülni, akár 88 km/h sebességgel is, bár rövid, gyors csapásokkal kell szárnyaikkal hadonászniuk ehhez a sebességhez. Nekünk kicsit olyanok voltak, mint valami nagyobb denevérek. Hatalmas kolóniákban fészkelnek, így Runde szigetéhez hasonló helyeken a nyári hónapokban több százezer lunda érkezik vissza. Amellett, hogy különlegesen néznek ki, a lundák vicces, "bohókás" viselkedésükkel is felhívják magukra a figyelmet. Hosszú időt töltenek a tengerpartokon, ahol gyakran ügyetlenül sétálnak, és kis szárnyaikkal egyensúlyozva ugrálnak a sziklák között. A lundák állománya egyes területeken veszélyben van az éghajlatváltozás és a halállomány csökkenése miatt. A globális felmelegedés hatással van a tengeri élővilágra, így a lundák által kedvelt zsákmányállatokra is, ami miatt egyes populációik csökkennek. Legnagyobb kolóniái Izlandon találhatók, ahol körülbelül a világ lundapopulációjának 60%-a él. Norvégia sziklás szigetein, mint amilyen Runde is, szintén hatalmas kolóniák fészkelnek. Érdekesség még, hogy a puffinokat a magyarok lundának hívják, ahogyan a skandináv nyelvek is.