(10)Tizedik nap: Trondheim felfedezése - Hidak, katedrális, Bakklandet és biciklis kalandok

Bármennyire is megfáradtunk az előző nap kalandjaiban, és bármennyire is kerülni akartuk a nagyvárosokat, Trondheim vonzása ellenállhatatlan volt. Elvileg nem volt vészes a távolság, így gyalogosan vágtunk neki a belvárosnak.

Norvégia harmadik legnagyobb városa, Trondheim nyugalmával és élhetőségével hamar levett a lábamról – szemben az izgalmas, de zsúfolt Ålesunddal, ez a város valahogy barátságosabbnak tűnt.

A térkép alapján elsőként az Elgeseter bruhoz mentünk, amely Trondheim legforgalmasabb hídja. Rálépve valóban éreztük, hogy a város élete pulzál itt, és izgatottan vártuk, hogy tovább mehessünk és felfedezhessük Trondheim titkait. Az Elgeseter bru-tól egy karnyújtásnyira volt a híres Nidaros-székesegyház, amit a terv szerint is látnunk kellett.

Ez az impozáns épület nem csupán Trondheim, hanem Norvégia büszkesége is. 1070 körül kezdődött építése, amikor II. Olaf Haraldsson (Szent Olaf), Norvégia kereszténységre térítő királya elhunyt Stiklestadnál. Halála után a sírhelyét az elsődleges keresztény zarándokhellyé tették. Képzeld el, hogy épp azon a napon érkeztünk, amikor a város a Szent Olaf Napokat (Olsok-dagene) ünnepelte – a legfontosabb eseményt, ami vallási és kulturális programok egész sorát vonzotta. Az ünnepségek hetekig tartanak, tele zarándoklatokkal, koncertekkel, színházi előadásokkal és még sok mással.

Miután a székesegyház hatása alatt állva, és sok sok fotót készítve, továbbindultunk, rátaláltunk Gamle Bybro-ra (Régi városi híd). Ez a híd a Nidelva folyón ível át, és mint a város egyik ikonja, szoros kapcsolatot ápol a hangulatos Bakklandet városrésszel. Különösen vonzó volt a színes, régi raktárépületek látványa, és Gamle Bybro a kapujaival. A híd népszerű neve, "Lykkens portal" (A szerencse kapuja)

Egy kis sétával eljutottunk Bakklandetbe, ami nekem olyan volt, mint egy skandináv Szentendre, csak minden nagyobb és rendezettebb. A házak színesek voltak, az utcák tiszták, és a biciklisáv is példamutató volt.

De nemcsak a kerékpáros infrastruktúra miatt különleges Bakklandet, hanem a Trampe Biciklifelvonó miatt is. A világ első ilyen jellegű kerékpáros felvonója 1993-ban nyílt meg, de 2012-ben újratervezték és a meredek Brubakken utcán segíti a bicikliseket. A felvonó olyan ügyesen működik, hogy nem konkrétan a kerékpárt vontatja, hanem a biciklisnek kell a lábát beakasztania a felvonóba, miközben a mozgó platform feltolja őket a domb tetejére. Nagyon különleges találmány!

Ahogy az idő telt, a lábaink is fáradni kezdtek, és a nap végén visszavonultunk a szálláshelyünkre. Útközben bementünk egy üzletbe, ami a kiírás szerint is tovább lett volna nyitva, mint amikor odaértünk (lehet a Szent Olaf nap miatt?), de a bejáratban álló eladó közölte, hogy még 2 percig van nyitva. Csak 2 dolog kellett, így ez elég is volt. Mivel nagyjából mindenhol önkiszolgáló kasszák voltak, így csak kifelé menet tűnt fel, hogy az egész üzletben csak ez az egy személy volt. Mikor kint továbbsétáltunk az üzlet mellett, akkor meg már jött is ki és ment haza. Érdekes, hogy a bolti rendszer is olyan automatizált, mint a város többi része!

Mindezek után, elégedetten dőltünk ágyba az utolsó Norvégiában eltöltött esténken, és örültünk, hogy felfedezhettük ezt a különleges várost. Trondheim története és karaktere valóban lenyűgöző – a város nemcsak múltjával, hanem a jelenlegi kerékpáros kultúrájával is példát mutat. Számomra a tökéletes kerékpáros város! Egy nap talán még több részletet is felfedezhetünk, de addig is, Trondheim, köszönet mindenért!

Trondheim története:

Norvégia egyik legősibb és történelmileg legjelentősebb városa, amely mélyen gyökerezik az ország vallási, kulturális és politikai történetében. A várost 997-ben alapították, és eredetileg Kaupangen néven volt ismert, amely a "vásárhely" vagy "kereskedelmi hely" jelentésű óskandináv szóból származik. Később Trondheim, majd Nidaros néven vált híressé, ez utóbbi a város vallási és szellemi jelentőségét tükrözi, mivel a középkorban Norvégia keresztény központjává vált.

Trondheim különösen fontos szerepet játszott Norvégia kereszténységre térésében. Szent Olaf, Norvégia királya, akit a kereszténység elterjesztéséért szentté avattak, itt halt meg a Stiklestad csatában 1030-ban. A halála után szentként tisztelték, és sírja Trondheimet zarándokhellyé tette. A székesegyház a norvég királyok koronázási helyszíne lett, és a város hosszú ideig Norvégia vallási központja volt. A középkor folyamán Trondheimet az ország fővárosaként is használták, különösen mivel itt helyezték el a királyi sírokat és a vallási kincseket.

A viking kor egyik fontos kikötője és kereskedelmi központja is volt. Stratégiai elhelyezkedése miatt fontos szerepet játszott a tengeri kereskedelemben, és a város gyorsan fejlődött, különösen a hajózás és halászat révén. A középkorban a kereskedelem, a halászat és a mezőgazdaság biztosította a város gazdasági alapját.

A 16. és 17. században többször is dán és svéd uralom alá került a skandináv hatalmi harcok során. A városnak ez az időszak sok kihívást jelentett, beleértve a háborúkat, a pestisjárványokat és a tűzvészeket. Az egyik legnagyobb tűz 1681-ben pusztította el a város jelentős részét, amely után egy új várostervezést vezettek be, szélesebb utcákkal és modernebb épületekkel.

A 19. és 20. században átalakult tradicionális kereskedelmi és halászati központból egy ipari és oktatási központtá. A Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem (NTNU) megalapítása a várost az ország egyik vezető oktatási és kutatási központjává tette. Trondheim jelentős ipari fejlődésen ment keresztül, különösen a technológiai és távközlési iparágakban.

A második világháború alatt a németek megszállták, és stratégiai tengeri bázisként használták. Az egyik legnagyobb német haditengerészeti bázis, a Dora tengeralattjáró-bunker is itt épült, ami ma is emlékeztet a város háborús múltjára. A megszállás alatt Trondheim jelentős ellenállási központ is volt, és a norvég ellenállási mozgalom sok akciót hajtott végre a térségben.

A város ma is Norvégia egyik kulturális központja. Évente számos zenei, művészeti és kulturális fesztiválnak ad otthont, mint például az említett Szent Olaf Napok (Olsok). Emellett a város zenei élete is virágzó, különösen a jazz és a klasszikus zene terén.

A Nidaros-székesegyház története:

A Nidarosdomen Norvégia egyik legfontosabb vallási és történelmi építménye, amely Trondheim városában található. Az épület nemcsak a norvég királyok koronázási helyszíne volt, hanem fontos szerepet játszott Norvégia kereszténységének történetében is.

Építését 1070 körül kezdték, amikor II. Olaf, Norvégia királya, akit később szentté avattak, meghalt Stiklestadnál. Halála után Trondheimet keresztény zarándokhellyé tették, és a templom építése Szent Olaf szentélyének helyén kezdődött. Az építkezés célja az volt, hogy Szent Olaf sírhelyét a keresztény kultúra központjává tegye és a középkor során fokozatosan zajlott. Az első fázis során a templom román stílusú volt, de az építkezés későbbi szakaszaiban gótikus stílust is alkalmaztak. Az építkezést 1152-ben kezdték el, és az első szakasz 1215-re készült el.

A székesegyház a norvég kereszténység központjaként szolgált. A középkor folyamán a templom volt a norvég királyok koronázási helyszíne, és jelentős vallási jelentőséggel bírt Norvégia keresztény történetében. Az épület a reformáció, a dán uralom alatt és a svéd háborúk során sokat szenvedett. 1537-ben, amikor Norvégia dán uralom alá került, a templom jelentős károkat szenvedett el, és sok értékes szobor és szakrális kincs elpusztult.

A 17. és 18. században a székesegyház több újjáépítési és restaurálási munkálaton esett át. Különböző részeit és elemeit restaurálták, hogy helyreállítsák a korábbi állapotokat. A 19. században újabb jelentős restaurálási munkálatok kezdődtek, amelyeket Eriksen építész vezetett. Az ő munkája során a székesegyház visszanyerte középkori pompáját, és a gótikus elemeket helyreállították. A templom építészeti és művészeti értékei a modern kor számára is fontosak lettek.

Ma a Nidaros Székesegyház Norvégia egyik legfontosabb turistalátványossága, és nemcsak vallási szempontból fontos, hanem történelmi és kulturális szempontból is. Híres az Aranykapuról is, amely a középkori dán uralkodó, II. Valdemár ajándéka, és a templom egyik legismertebb és legszebb műalkotása. A Nidaros Székesegyház nemcsak vallási és történelmi szempontból jelentős, hanem művészeti és kulturális értékei révén is fontos szerepet játszik Norvégia történetének és örökségének megőrzésében.

Gamle Bybro története:

A hidat eredetileg 1681-ben építették meg Johan Caspar von Cicignon katonai parancsnok utasítására, nem sokkal azután, hogy a várost egy hatalmas tűzvész pusztította el. Az újjáépítés részeként szükség volt egy új hídszerkezetre, amely összeköti Trondheim erődítményeit a várossal. A jelenlegi formájában 1861-ben építették át Hans Peter Jenssen tervei alapján, és a híd jellemzője a két impozáns vörös színű, díszes kapu. Ezek a kapuk adják a híd becenevét, "Lykkens portal" (A szerencse kapuja), mivel hagyomány szerint szerencsét hoznak azoknak, akik átsétálnak rajta. A híd kezdetben stratégiai szerepet játszott a város védelmében, mivel egy fontos átkelő volt, amelyen keresztül könnyen lehetett ellenőrizni a városba való be- és kijutást. Manapság inkább turisztikai látványosság, de fontos része Trondheim történelmének. A Nidelva fölött lenyűgöző kilátást nyújt a folyóra, valamint a régi raktárépületekre (Bryggerek) és a Nidarosdomen székesegyházra. Ezért is lett a város egyik legromantikusabb helyszíne, ahol sokan készítenek fotókat és élvezik a csendes séta élményét.

Bakklandet története:

Eredetileg a 17-18. században a munkások, kézművesek és kereskedők otthona volt. A városrész sokáig a központi városi életből kimaradt, de mára Trondheim egyik legnépszerűbb területévé vált. Az itt található színes faépületek, kávézók, boltok és galériák különleges atmoszférát teremtenek. Ez a helyszín különösen népszerű a helyiek és a turisták körében is, akik élvezik a laza, bohém hangulatot. Bakklandetben található a világ első kerékpáros felvonója, a Trampe, amely segíti a bicikliseket a meredek dombok megmászásában. Ez Trondheim biciklisbarát hozzáállását tükrözi, és különleges vonzereje van a látogatók számára. Az 1970-es években tervben volt, hogy Bakklandetet lerombolják, hogy helyet adjanak egy új autópályának, de a helyiek és az örökségvédelmi szervezetek sikeresen megakadályozták ezt. Ennek köszönhetően ma is megmaradtak az óváros bájos, történelmi épületei.