(7)Hetedik nap: A legfinomabb kardamomos reggeli - Úton egy eltűnő gleccser felé

Ezen a napon a reggelit nem bíztam a véletlenre! Már hónapokkal korábban kinéztem egy menő kis pékséget Lomban, amely egy igazán hangulatos helyen bújik meg. Képzeld el: a teraszról egy vízfolyásra látni, amiről azt gondolnád, hogy egy norvég festmény elevenedett meg előtted.

Csak éppen a festmény tele volt emberekkel. Tömeggel. Azt hittem a skandinávok sokáig alszanak, de 9-kor már szinte zarándoklatot tartottak a kardamomos péksütikért, és persze mi is beálltunk a sorba. Itt kezdődtek a problémák: nem igazán vágtuk, hogy a kávét is ott kellett volna kérni a pultnál, ahol a süteményt, mert nem láttunk sehol kávégépet. Amatőr turistaként az arrébb lévő kávéspultnál keringtünk zavartan, mint az északi fény egy különösen felhős éjszakán. Megint sorba állni? Ebben a párás időben? Na, azt már nem. Inkább elhagytuk a „szent helyet”, és a klímás kocsiban folytattuk az utunkat.

Amúgy nem ettünk reggelit indulás előtt, mert hát persze biztosra vettem, hogy a pékségben majd kávézni is tudunk. Így hamarosan újra meg kellett állnunk, hogy végre faljunk valamit. Nordberg közelében találtunk is egy kempinges pihenőt (Nasjonalpark kiosken), ahol azt hittük, lesz kávé (tábla jelezte) – de persze zárva volt.

A reggelinket végül egy szimpatikus kis padon, a Heggjebottvatnet tó partján fogyasztottuk el. Nem volt rossz, sőt, a kardamomos péksüti hozta a formáját – Norvégia és a kardamom szerelmi története itt is folytatódott. Imádom ezt a fűszert, olyan érzés volt, mintha a természet közepén egyenesen a szívembe haraptam volna. :)

Viszont egy kis mosdószünet is elkelt volna, de a helyi "komfort" inkább a horror kategóriát erősítette. Talán ez volt az út legrosszabb mosdója. Úgy általánosságban elmondható, minél több "városnéző típusú" külföldi (nem skandináv) turista volt egy helyen, annál borzasztóbb volt a WC. Bár ez éppenséggel annak köszönhette a borzalmait, hogy nem férfi és női volt külön, hanem pisilő (férfiaknak) és kakiló (mindenki másnak). Gyorsan tovább is álltunk...

Pollfossnál találtunk egy érdekes hotelt, pihenőhelyet, ahol végre emberi körülmények között mehettünk WC-re. De a legjobb része? Az elhagyatottnak tűnő szálloda olyan volt, mint egy időutazás – régi bútorok, vintage hangulat, egy igazi kis kincsesláda. Ezután persze jött még pár megálló, mert hát Norvégia!

Ezen a részen elég sok kisebb-nagyobb alagúton vitt keresztül az út. A Grotli-tó környékén például elállt a lélegzetünk. A kristálytiszta víz és a hegyek látványa olyan volt, mintha egy élő tájképbe csöppentünk volna. Még kempingszéken napozó embereket is láttunk, mintha a világ legbékésebb helyére érkeztünk volna. 

Aztán jött Hjelledalen környéke, ahol birkák legeltek békésen a völgyben, gyönyörű fekete házak között, és körülöttük hegyek és vízesések díszítették a tájat. Szinte mesebeli látvány volt a szemerkélő esővel.

Délután 2 körül végre elértük a nap fő attrakcióját: a Briksdalsbreen gleccsert! Az út odáig Loentől az Oldevatnet tó mellett haladt, néhol eléggé szűkös 1 sávos részekkel, mint egy jégkorszakbeli élményparkban.

Az Oldevatnet egy különleges tó, amely az olvadékvíz hatására alakult ki, és a vize olyan élénk kék, hogy azt hinnéd, valaki photoshopolta. Még ha kicsit fáradtan is indultunk neki a gleccsertúrának, a látvány mindent megért!

Ahogy közeledtünk a gleccserhez, a szemerkélő eső kezdett feloszlani, és amikor odaértünk, már tiszta volt az ég. Peti, aki az elején kicsit még nyűgös volt, hirtelen sokkal jobb kedvre derült, amikor meglátta a nagy jégtömböt. És persze motiváltam is: „Ha már erre bekavarodtunk, nézzük meg ezt a csodát, mert ki tudja, mennyi ideig látható még!” És tényleg – a gleccserek az éghajlatváltozás miatt folyamatosan zsugorodnak. Nézd csak meg ezt a régi fotót róla 1989-ből: Briksdalsbreen gleccser 1989.

A visszaút pedig még szebb volt, egy hídon is átkeltünk, ahol egy vízesés permetezett minket. Jól jött volna az esőkabát, de inkább csak nevettünk a szitáló vízben és csináltunk egy szelfit. (amúgy utálunk szelfizni) És persze nem maradhatott el a trollkocsik látványa sem! A parkolóból induló kocsikban sikítozó kínai turisták ültek, akik esővédő plédeket kaptak – olyan vicces látvány volt!

Visszafelé még megálltunk az Oldevatnet mellett, és gyönyörködtünk a tó vízében. Tényleg különleges élmény volt. Képzeld, a hegy másik oldalán pedig egy másik, hasonlóan csodálatos tó található, a Lovatnet. És itt még két másik gleccser is megbújik, a Ramnefjellsbreen és a Kjenndalsbreen. Sajnos nem volt időnk ezeket is felfedezni, ahhoz napokat kellett volna barangolni a környéken.

De irány Runde szigete! Késő délutánra már annyira fáradtak voltunk, hogy alig vártuk, hogy odaérjünk. Kaptunk egy nagyobb esőt is, szerencsére pont vezetés alatt. Amikor este megérkeztünk és még világos volt, nem bírtuk ki: fel kellett menni a madársziklákhoz, hátha végre látunk egy igazi lundát! Petit is nagyon érdekelte, én pedig gyerekkorom óta ábrándoztam ezekről a repülni tudó, pingvin kinézetű cukiságokról.

Először persze rossz irányba indultunk, egy jó hosszú úton, és a Runde világítótorony felé vettük az irányt. Ez az 1767-ben épült világítótorony egy ikonikus látvány, de sajnos az út odáig is túl hosszú lett volna. Így távolról csodáltuk meg és nem csalódtunk: a naplemente és a környező Norvég-tenger látványa magával ragadott. Még nagy halfarkasokat is láttunk! A nagy halfarkas (Stercorarius skua) egy közepes méretű, barna tollazatú tengeri madár, amely az Északi-sarkkör közelében és a subarktikus területeken honos. Kicsivel később persze bőrig áztunk, a hirtelen jövő eső miatt, de mindent megért az élmény. Szerencsére volt nálunk cipőszárító!

A szállásunk pedig? Tökéletes! Egy kedves kis airbnb-s lakás volt, madaras ágyneművel, mosógéppel, és egyenesen a turistaútvonalra vezető kis ösvénnyel a kertből. Ez volt az út legdrágább szállása, de megérte.

És így ért véget a nap – fáradtan, de boldogan zártuk Runde szigetén, tele új élményekkel és emlékekkel, amiket sosem felejtünk el.

Érdekesség a nagy halfarkasról:

A nagy halfarkas barna színű, sötétebb és világosabb árnyalatokkal. A felnőtt madaraknak hosszú, keskeny szárnyaik és éles, karmokkal rendelkező lábaik vannak. A fiatal madarak szürkés-barnás színűek és fokozatosan változnak felnőtt színükre. Ezek a madarak főként halakkal és más tengeri élőlényekkel táplálkoznak. Gyakran rabolnak más madaraktól, például a lundáktól, hogy megszerezzék az élelmet. Gyakran gyakorolnak úgynevezett "szükségletek rablását" (kleptoparazitizmus), ahol más madarak zsákmányát elrabolják. A nagy halfarkasok az északi régiókban költenek, ahol nagy kolóniákban fészkelnek. A fészek építéséhez gyakran köveket és egyéb természetes anyagokat használnak. A tojásokat mindkét szülő felváltva költi, és a fiókák gyorsan fejlődnek. Agresszív madarak, és védik a fészkelőhelyüket. Gyakran repülnek nagy sebességgel és hangosan visítanak, hogy elűzzék a potenciális fenyegetéseket. Ezen kívül elég jól alkalmazkodtak a szélsőséges időjárási körülményekhez és az erős szelekhez.

Érdekesség a Briksdalsbreen gleccserről:

A Briksdalsbreen az egyik legnagyobb gleccseráram a Jostedalsbreen rendszerben, amely Norvégia legnagyobb gleccserének számít. Elérhetősége miatt a gleccserhez való túrázás viszonylag könnyű, és számos kijelölt túraútvonal és parkoló áll rendelkezésre a közelben. A gleccser előterében egy lenyűgöző jégár található, amely mélykék színű jégtömböket tartalmaz. Ezek a jégtömbök folyamatosan omlanak le, amikor a gleccser olvad, ami izgalmas és dinamikus látványt nyújt. A Briksdalsbreen gleccser folyamatosan figyelemmel kíséri a klímaváltozás hatásait. Mint sok gleccser, ez is csökkenő méretet mutat, ami a globális felmelegedés hatásait jelzi. Olvadásának mértéke is fontos tényező az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatásokban. A környékén található területek már évszázadok óta fontos szerepet játszottak a helyi közösségek életében. Ezek gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkeznek, és lehetőséget nyújt arra, hogy jobban megismerkedj Norvégia természeti és kulturális értékeivel. Az általa olvasztott víz az Oldevatnet tóba folyik, amelyet az árvíz- és vízenergia-gazdálkodás szempontjából is fontosnak tartanak. A gleccserből származó víz hozzájárul a helyi vízenergia-termeléshez, és jelentős szerepet játszik a környező ökoszisztémában. Alatta jég alatti járatok is kialakulnak, amelyek szintén lenyűgöző látványt nyújtanak. Ezek a járatok folyamatosan változnak, ahogy a gleccser mozog és olvad.

A Briksdalsbreen gleccser tehát nemcsak egy természeti csoda, hanem egy olyan hely is, ahol a természet dinamikáját és a globális éghajlatváltozás hatásait egyaránt nyomon követhetjük.