(4)Negyedik nap: Fjällbacka, áfonya és verandák - Svéd kalandok és egy kis norvég ízelítő
- Elflilja
- 2024. aug. 24.
- 5 perc olvasás
Frissítve: 2024. okt. 11.
Ezen a napon gyönyörű és napos reggelünk volt, a reggelit megint a verandán fogyasztottuk el. Természetesen a fűnyíró ismét munkába állt a kertben, rendíthetetlenül dolgozva fel s alá. Mellesleg, Svédországban szinte minden kertben találkozhatsz ezzel az automata fűnyíróval, és mivel itt a vidéki részeken nagy a közbiztonság, senki nem akarja felkapni és magával vinni. Magyarországon ez a fűnyíró nem sokáig járkálna az udvaron.
Kissé megint csak 10 óra után sikerült elindulni, kicsit azért, mert a svéd magánszállások egy részén a vendégnek kell takarítania maga után. Az ágynemű és a törölközők sem alapfelszerelés, ezekért extra díjat kell fizetni, vagy magaddal kell hozni. Igaz, mi általában tisztán hagyjuk magunk után a helyet, így egy kis plusz takarítás belefért. De azért néha tényleg nem értem, a svédek miért ragaszkodnak ehhez ennyire, ha a norvégok nem. :) (ha tudod, kommentben írd meg)

A következő állomás Fjällbacka volt, egy hangulatos kis halászfalu, amely híres a sziklás Kungsklyftan szurdokról, amely hatalmas gránittömbökből áll. Ez a hely akkor vált híressé az 1980-as években, amikor itt forgatták a "Ronja, a rabló lánya" című filmet, ami eredetileg Astrid Lindgren egyik ikonikus regénye. A film sziklás helyszínei itt keltek életre, és tényleg varázslatos látványt nyújtottak. Képzeljétek, ebből a filmből pont idén adtak ki egy Netflix sorozatot. (2024)
A Kungsklyftan szurdok tetejéről elképesztő kilátás nyílik a tájra, és tele van csodás növényekkel, különösen csarabokkal és itt-ott áfonyákkal. Fenyőerdőt is találtunk, ami tele volt kis kék és vörösáfonya "babákkal" – akár egész nap ott maradtunk volna, annyira hangulatos volt.
Fjällbacka emellett Ingrid Bergman színésznő kedvenc nyári pihenőhelye is volt. A város kis szigetekkel szegélyezett partjai és lenyűgöző természeti környezete mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a hely tele van bájjal és nyugalommal.
Visszafelé sétálva az autóhoz, bementünk a helyi Coopba. A Coop svéd és Svédországban elég profi üzlet, nem úgy mint Magyarországon, ahol én csak "melósellátónak" hívom. :) A skandinávok szerencsére elég jól kiszorították a német multikat is. Szóval, ebben a Coopban a dánnál egy mégjobb fűszeres magmixre tettem szert és vettünk banánt is, ami csak azért érdekes, mert itt nagyon sok helyen (főleg a vidéki részeken) alapból csak bio banánt árultak.
Mivel a Bohuslan régióra nem hagytunk túl sok időt, pedig könnyen el lehetne tölteni itt akár több napot is, tovább indultunk Norvégia felé. A terv szerint Osló következett, hogy megnézzük a Folk Múzeumot, ami a Bygdøy félszigeten található. Mellette van a Viking Hajó Múzeum is, de az éppen átépítés alatt állt, úgyhogy most az is kimaradt. Amikor odaértünk Oslóba, már elmúlt délután 3 óra, így a múzeumba bemenni már nem sok értelme lett volna. Könnyen elengedtem, mert Oslo nincs olyan messze repülővel, bármikor egyszerűen visszatérhetünk, ha akarunk.
Egy kis pihenő után este fél nyolc körül megérkeztünk Fagernesbe, egy kis községbe, ami a Strondafjord partján fekszik. Itt a Foodzillában ettünk 1-1 hamburgert, amit romantikusan a parton ülve fogyasztottunk el. Teljes kiőrlésű zsemlében adták és a mérsékelten csípős fűszerezése tökéletes volt.
A szállásra egy kanyargós földúton keresztül vezetett az út, amelyet egy apró vízesés szelt át több helyen is. Már az odaút is lenyűgöző, de a szállásról nyíló kilátás egyszerűen pazar volt. A hely maga nagyon hangulatos, tele szép virágokkal és, na ki találja ki? Igen, egy verandával!
A verandáról kilátás nyílt a fjordra – el sem hittem, hogy egy ilyen csodás helyen ébredhetünk másnap. Az egyetlen furcsaság a svéd komposzt WC volt, de végül is ez is egy tapasztalat. Meg lehet szokni, és legalább kipróbáltuk!
Fjällbackáról bővebben:
Svédország nyugati partján, a Bohuslän régióban található, és talán az egyik legfestőibb halászfalu az országban. A település központját színes, hagyományos svéd faházak alkotják, amelyek keskeny utcákon sorakoznak. A város kikötője népszerű turistalátványosság, különösen nyáron, amikor a hely megtelik vitorlásokkal és hajókkal. Fjällbacka híres lakója volt Ingrid Bergman is, aki a város szigetvilágában található házában töltötte a nyarakat. A települést körülvevő táj és szigetek a Kosterhavet Nemzeti Park részei, ahol lenyűgöző tengerparti sétákat lehet tenni, és felfedezheted a helyi növény- és állatvilágot.
A népszerű krimiírónő, Camilla Läckberg is Fjällbackából származik, és sok regénye játszódik ebben a környezetben. Az írónő könyvei révén a helyszín még nagyobb figyelmet kapott a nemzetközi közönség körében.
Ronja, a rabló lánya (Ronja Rövardotter), a regény:
Eredetileg egy híres svéd gyermekregény, amelyet Astrid Lindgren írt. A könyv 1981-ben jelent meg, és azóta a svéd irodalom egyik legkedveltebb klasszikusává vált. Lindgren sok más művéhez hasonlóan ebben a könyvben is különleges történetet mesél el gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, tele fantáziával, kalandokkal és fontos életleckékkel.
A történet a középkori Skandináviában játszódik, és Ronja életét követi nyomon, aki egy rablóvezér, Mattis lánya. Egy erdő közepén, egy régi várban nő fel, amelyet egy villámcsapás kettéhasított a születése éjszakáján. Az egyik oldalon Mattis és rablói laknak, míg a másik oldalra a Mattis-klán esküdt ellenségei, Borka és bandája költözik.
Ronja kislányként fedezi fel a vadon szépségeit és veszélyeit. Barátságot köt egy Birk nevű fiúval, aki Borka fia, és annak ellenére, hogy családjaik ellenségek, Ronja és Birk szoros barátságot alakítanak ki, ami hamarosan testvéri kötelékké válik.
A regény központi témája a barátság és a családi lojalitás közötti konfliktus. Ronja és Birk barátsága azt mutatja meg, hogy a szív és az erkölcsi igazság felülkerekedhet a társadalmi és családi elvárásokon. A történet középpontjában a természet és a vadon felfedezése áll. Ronja szeret a szabadban lenni, és Lindgren gyakran ábrázolja a természetet mint erőt, amely egyszerre csodálatos és félelmetes. Ronja felnövekedése során megtanulja, hogyan kezelje a felelősséget, az önállóságot, és hogyan álljon ki saját értékeiért. A történet arról szól, hogy Ronja megtalálja a saját útját, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy szembemegy apja kívánságaival. Egy erős, bátor és független lány, aki saját maga dönt az életéről. Inspiráló női főszereplő, ami ritka volt abban az időben, amikor a könyv megjelent.
Ez egy olyan történet, amely generációkat inspirált és továbbra is népszerű világszerte. Astrid Lindgren egyedi mesevilága és a karakterek mélysége miatt a könyv örök érvényű marad.
Norsk Folkemuseum:
Az Osloi Néprajzi Múzeum egy szabadtéri múzeum Norvégia fővárosában, Oslóban. Ez az egyik legnagyobb és legjelentősebb skanzen típusú múzeum Európában, amely a norvég népi kultúrát, hagyományokat és építészetet mutatja be.
A múzeum legnagyobb látványossága a szabadtéri kiállítás, amely több mint 150 eredeti épületet foglal magában, amelyek Norvégia különböző régióiból származnak. Ezek az épületek bemutatják a norvég falusi életet a különböző korszakokban. A leghíresebb épület a Gol-i fatemplom, amely a 13. századból származik, és az egyik legjobb állapotban fennmaradt norvég templom. A múzeum célja, hogy ne csak a norvég építészetet, hanem a mindennapi életet is megmutassa. Gyakran szerveznek hagyományos kézműves bemutatókat, néptáncos előadásokat és egyéb kulturális programokat, amelyek során a látogatók megismerkedhetnek a régi norvég szokásokkal és mesterségekkel.
A múzeum beltéri részében több állandó és időszaki kiállítás található. Ezek a kiállítások Norvégia különböző korszakaiból származó tárgyakat mutatnak be, például ruhákat, bútorokat és mindennapi használati tárgyakat. Az egyik legérdekesebb része a múzeumnak a 20. századi városi negyed, ahol a látogatók betekintést nyerhetnek a 19. és 20. századi városi életbe. Ez a rész bemutatja, hogyan éltek az emberek Oslóban és más norvég városokban a modernizáció korában.
A múzeum különösen népszerű a turisták körében, mivel egyedülálló módon lehet felfedezni Norvégia történelmét, kultúráját és hagyományait. A szabadtéri kiállítások lehetővé teszik, hogy sétálj az autentikus norvég épületek között, ami egy igazán egyedi élményt nyújt.



































Hozzászólások