(22)Huszonkettedik nap: Meséken és a vadonon keresztül - Kalandozás Grännától Markarydig és tovább

A grännai szállás egy aranyos kis házikó volt egy gyönyörű hátsó kertben, karnyújtásnyira a cukorka utcától. :D Öntakarítós volt, de 11 előtt már ott tudtuk hagyni és miután becuccoltunk az autóba, nekivágtunk a híres Polkagris cukorkák hazáját felfedezni. :)

Ha jártál már Svédországban, biztosan találkoztál a grännai polkagrissel, ami nem csupán egy édesség, hanem Gränna szívének és lelkének is tekinthető.

Az original grännai polkagris egy színes, borsmentás ízű édesség, amely piros és fehér csíkos mintázatával nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is népszerű. A polkagris története 1859-ig nyúlik vissza, amikor Amalia Erikson, a svéd cukrász, elsőként kezdett el ilyen finomságokat készíteni. Ma már többféle ízben és színben is elérhető.

De honnan is származik a "polkagris" név? Egyesek szerint a "polka" táncból ered, ami a 19. században nagyon népszerű volt, míg a "gris" (svédül: disznó) szónak az édességek játékosságát tükröző jelentése van. Így amikor egy fiú felkérte a lányt táncra, nemcsak a lábát táncoltatta meg, hanem egy kis „disznóval” is megkínálta őt – hát nem aranyos? :D

A polkagris készítése ma már hagyományos kézműves mesterségnek számít. 2003-ban adták ki az első két kézműves bizonyítványt a polkagris készítőknek, ami komoly teljesítmény, hiszen legalább két évig kellett a mesterség fortélyait tanulmányozniuk. A polkagris készítése nem egyszerű feladat: a cukor, víz, glükóz, mentaolaj és ételfesték gondos forralása és formázása igazi tudomány.

Amalia Erikson hűtőasztalának olajozott márványköve ma már legendás, és a cukrászok manapság is használják a "drag machine"-t, ami segít a masszát fehérre húzni, hogy aztán elérje jellegzetes megjelenését. De vigyázat! Egy 3-3,5 kilós adagból 64 egyenlő méretű polkagrist készíteni már valódi művészet!

A grännai polkagris nemcsak a helyi kultúra szerves része, hanem egy igazi turistacsalogató attrakció is. Grännába látogatva nemcsak a polkagris készítését nézhetjük meg, hanem különböző workshopokon is részt vehetünk, ahol megtanulhatjuk, hogyan kell ezt a különleges édességet készíteni.

Gränna városa tehát nem csupán a polkagris fővárosa, hanem a svéd édességkultúra egyik legvidámabb, legízesebb központja is. Ha pedig jártál már itt, biztosan haza is vittél egy kis cukorkát a barátaidnak – hiszen mi lehetne jobb ajándék, mint egy darab Gränna? :)

Miután mi is bezsebeltünk pár grännai cukorkát és benéztünk a múzeumba, folytattuk utunkat Jönköping felé a Vättern tó melletti autópályán, amin néhol csodás kilátás nyílt az óriási tóra. Ha lett volna itt plusz 1 napunk akkor túráztunk volna a John Bauer túraútvonalon, ami Grännától nem messze található. Az útvonal a híres svéd illusztrátor, John Bauer nevét viseli, aki a svéd népmese és a természet iránti szeretetével sokak számára inspirációt jelent.

Az útvonal festői tájakon vezet keresztül, ahol sűrű erdők, kristálytiszta tavak és dombok váltakoznak. A túrázók gyönyörködhetnek a svéd természet szépségében, és felfedezhetik a helyi élővilágot.

A John Bauer Hiking Trail hossza körülbelül 15 kilométer, és a nehézségi szintet tekintve közepesnek számít. Ideális választás a tapasztalt túrázók és a kezdők számára is. Az út mentén több helyszín is található, amelyek a helyi kultúrára és történelemre utalnak. A túra során a látogatók találkozhatnak a svéd népmese világával, amely Bauer munkáiban is megjelenik.

Az útvonal könnyen megközelíthető Gränna városából, ami tökéletes kiindulópontot biztosít a túrázók számára. A környék jól kiépített turistainfrastruktúrával rendelkezik, például pihenőhelyekkel és információs táblákkal. A túra különböző évszakokban más és más élményeket kínál. Tavasszal a virágzó természet, nyáron a zöldellő fák, ősszel a színes levelek, míg télen a hófödte táj varázsolhat el. Tehát nemcsak a természetjárás szerelmeseinek, hanem azoknak is ideális választás, akik szeretnék felfedezni a svéd kultúrát és élvezni a lenyűgöző tájat. Ha szeretsz kirándulni és Grännában jársz, ne hagyd ki ezt a különleges túrát! :)

Amikor megérkeztünk Jönköpingbe és beléptünk a múzeumba, az elsődleges célom egyértelmű volt: John Bauer életének és művészetének felfedezése. Volt például kiállítás Jönköping város történetéről, de egy kis svéd dizájntörténet is, többek között az ICA logó - a skandináviában elterjedt élelmiszerlánc számára -, amelyet Rune Monö formatervező alkotott. (róla plusz infó legalul az érdekességek részben :)

Persze mindent megnéztünk, de minden pillanatban azt vártam, mikor jön már a "trollos rész". Nem titok, hogy John számomra rendkívüli inspiráció forrása, és amikor rájöttem, hogy Jönköpingben - amin át kellett haladnunk hazafelé - van kiállítás is róla, borzasztóan megörültem! A természet, amit Bauer annyira imádott, már az első pillanattól fogva lenyűgözött, és nem csoda, hogy az alkotásaiban ennyire központi szerepet kapott.

A kiállításon bepillantást nyerhettünk Bauer életébe, amelyet feleségével, Estherrel, és fiukkal, Bengttel töltött a festői Bunn-tó mellett. Először Torstorpban éltek, majd 1914-ben megvásárolták a Villa Björkudden nevű házat, közel a mai Bunnströmhöz. Esther szerint a hely igazi vad vidék volt, ahol a természet szépsége ugyan magával ragadta Bauert, de neki már kevésbé volt komfortos a folyamatos csobogás a tóparton – így nem csoda, hogy Stockholmba vágyott vissza.

Az időszakos kiállítás külön részt szentelt a Bauer családi életének: voltak fotók róluk, a kutyáikról, és fiukról, Bengtről, aki 1915-ben született. A természet mindig ott volt körülöttük, a nyári evezések és téli korcsolyázások örök emlékeket hagytak Bauer alkotásaiban. A legkisebb részletek is megelevenedtek festményein – a fák, a sziklák, a trollok és manók, mind a természetből táplálkoztak.

Főleg az illusztrációiról híresült el, különösen a „Bland tomtar och troll” (Manók és trollok között) című munkái révén. Ezekben a mesés világokban nemcsak mesealakok, de a svéd tájak is életre keltek. Ahogy Bauer mondta: a trollok és manók ott rejtőznek minden fa mögött – csak meg kell találni őket!

Különleges művészi stílusa mindig is szoros kapcsolatban állt a természettel. Az erdők, fák és a táj misztikuma nemcsak háttérként szolgált illusztrációihoz, hanem maga a természet is karakterré vált munkáiban. Például a jávorszarvasok furcsa, masszív formája könnyen összekapcsolható Bauer trollos világával: ahogy a hatalmas, szarvasok középkori rémálomszerű alakjai beilleszkednek a misztikus, sötét erdőkbe, úgy kelti életre a természeti világot saját meséiben.

Bauer látta a vadon különleges szépségét, de ugyanakkor a furcsaságot is. A jávorszarvasok groteszk és mégis fenséges megjelenése sok hasonlóságot mutat a trolljaival, akiknek formái szintén kissé túldimenzionáltak és természetellenesek, mégis valóságosak.

John számára a természet nemcsak egy hely volt, ahol alkothatott, hanem a forrása annak a különleges fantáziavilágnak, amelyet megteremtett. Az erdőkben élő állatok alakjai, mozdulatai is visszatükröződtek rajzain, hiszen Bauer a legapróbb részletekre is figyelt: a sziklák görbülete, a fák textúrája, de még a jávorszarvasok szarvainak különleges formája is hozzájárult ahhoz, hogy megalkossa varázslatos világát, ahol trollok, manók és más mitikus lények uralják az erdőt. :)

Természetesen nemcsak az illusztrációk kötötték le Bauer figyelmét. 1908-ban Lappföldre utazott, ahol számos skiccet készített, amelyek később nagy akvarellképekké váltak. Bár a hegyek világa nem ragadta meg őt annyira, mint az erdők, mégis egyedülálló betekintést nyújtott abba, hogyan formálódott művészete.

Tragikus módon Bauer élete rövid volt, mindössze 36 évet élt. 1918-ban feleségével és fiával együtt vesztette életét egy hajószerencsétlenségben a Vättern-tavon, miközben Stockholmba készültek új életet kezdeni. A sors groteszk játéka talán, hogy éppen a természet, amelyet oly hűen ábrázolt művészetében, ragadta el őt örökre? Mintha az erdők és vadak, amelyeket oly mélyen tisztelt és megidézett alkotásaiban, nem akarták volna, hogy maga mögött hagyja őket, amikor a városi élet felé indult...

Azonban hagyatéka örökre nyomot hagyott a svéd művészeti világban. A Jönköping múzeumban megőrzött levelek és vázlatok segítenek abban, hogy bepillantást nyerjünk Bauer mindennapi életébe és művészi munkásságába, ahol a természet iránti szeretete minden ecsetvonásában visszaköszön.

A múzeumban Bauer művészi tevékenységére is nagy hangsúlyt fektettek. A földszinten található állandó "Följa John" (Kövesd Johnt) című kiállítás főként gyerekeknek készült, de szerintem mindenki számára érdekes, mivel játékos módon mutatja be Bauer életét és művészetét. A kiállítás során rövid levélrészleteken, eredeti alkotásokon és rajzokon keresztül követhetjük John életútját, és itt-ott felfedezhetjük felesége, Ester nyomait is. A kiállítás megnyitja a képzeletet, és a látogatók – fiatalok és idősek egyaránt – kincskereső állomásokon fedezhetik fel John művészetének varázsát, ahol hercegnők és trollok vezetik az utat. Néhány kiválasztott műalkotás tapintható festményként is megtekinthető. Sajnos itt nem sikerült elég jó fotókat készítenem, de nem is az volt a lényeg, hanem a kiállítás szellemisége és hangulata. Ha teheted, látogasd meg te is ezt a csodás kiállítást!

Számomra ezek a kiállítások megerősítették, hogy Bauer nemcsak a mesevilág mestere volt, hanem a természet igazi szerelmese is – és talán ez az, amit én is próbálok kifejezni az alakuló művészi stílusom által. Ahogy Bauer is mondta: „Az erdők maguk is életre kelnek." :)

Jönköpingben még sok érdekes dolgot megnézhettünk volna, de aznapra még hátra volt a jávorszarvas szafari Markarydben és még időben oda kellett érni Koppenhágába Arne bácsihoz, a szállásadónkhoz, hátha van szerszáma az autó szellőztőjéhez, ugyanis a szellőztető elromlott... Itt még nem volt probléma, de hazafelé utolsó nap gondok lehetnek, ha nincs klíma a kocsiban és 35 fokban kell hazajutnunk Németországból az autópályán.

Ha Gränna és Jönköping között jársz, érdemes betérni Huskvarna városába. Azt már csak Jönköpingben tudtuk meg, hogy lett volna Huskvarnában egy Husqvarna múzeum is. Ezt a várost eredetileg csak akkor néztük volna meg, ha nagyon sok időnk marad. :D Mondanom sem kell, semmi időnk nem volt rá, de azért írok róla. :)

Huskvarna városa és a híres Husqvarna márka elválaszthatatlanok. A két név ugyanaz, de a a Husqvarna márka írásmódja még a régi, történelmi írásmódot követi. A történet több mint 330 évre nyúlik vissza, amikor 1689-ben, a cég királyi fegyvergyártóként kezdte meg pályafutását. Azóta a Husqvarna szépen kiterebélyesedett, és mára a varrógépektől a motorkerékpárokon át a kerti és erdészeti gépekig mindenfélét gyárt, a világhírű láncfűrészekről már nem is beszélve. Egy olyan márka, ami még a gyepet is boldogan levágja neked...:)

A Husqvarna Múzeumot a város szívében, egy igencsak tiszteletre méltó, 1868-ban épült gyárépületben találod. Olyan, mint egy időgép, ami elrepít téged a cég lenyűgöző múltjába. Látni fogod, hogyan lett a fegyverekből motorkerékpár, majd kerti gép. Képzeld csak el: egyszer fegyverkovácsok készítették a termékeiket itt.

De várj, van itt még egy kis technológiai csoda is: a DXR 310-es bontórobot. Ez a jószág betont is képes szétszaggatni, akár 40 cm vastagságban – persze anélkül, hogy felébresztené a szomszédokat. Az egész masina 2,5 tonnát nyom, de olyan mozgékony, hogy az ember azt hinné, valami táncoló robotot lát. És bár a múzeum példánya egy korai, 2009-es prototípus, még mindig működik!

A múzeumtól csak egy rövid sétára találod az Old Village-t, ahol régen a fegyverkovácsok laktak. A város szinte mesébe illően festői környezetben, a Husqvarna folyó vízesésénél található. Biztos varázslatos lett volna, de a szafari már rég be volt tervezve.

Markaryd felé az autó elkezdett rángatni is, először azt hittük az út simasága és nedvessége miatt, ugyanis szemerkélt az eső és furcsán ki volt járva az út. Mindenesetre még nem tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget...16.30 körül sikeresen megérkeztünk Markarydba a szafarihoz. :)

A jávorszarvas szafari egy igazi különlegesség, amely lehetőséget ad arra, hogy testközelből találkozz a szarvasokkal egy gyönyörű természetes környezetben.

Mi saját autóval érkeztünk és azzal is mentünk be, ami kényelmes megoldásnak tűnt. Peti az elején kicsit szkeptikus volt, és azt gondolta, nem lesz izgalmas és a belépő sem érte meg annyira. De amint meglátta az első jávorszarvasokat, a véleménye teljesen megváltozott. :)

A szafari során egy kanyargós, három kilométeres erdei úton haladtunk, ahol közelről tapasztalhattuk meg az erdő királyát és a végén, külön elkerítve az amerikai bölényeket. Képzeld el, ahogy a szarvasok szelíden közelítenek a kocsinkhoz, hátha van nálunk valami finom falat! Saját autóból tilos volt etetni őket, így miután látták, hogy nem kapnak semmit, szépen, méltóságteljesen tovább sétáltak. :D

Egy külön élmény volt, hogy háromszor is körbe tudtuk járni a szafarit, de a bölényekhez csak egyszer mentünk be. Ott az ablakot felhúzva kellett tartani, mert elég agresszív állatok, főleg, hogy egy borjat is őriztek. A látogatásunk végén, zárás előtt, úgy tűnt, mi voltunk az utolsók. Persze lecsúsztunk a szuvenír boltról, de őszintén, egyáltalán nem bántuk! Egyszerűen csodás élmény volt ilyen közelről látni a jávorszarvasokat, főleg, hogy Svédországban vadon ritkán látni őket, mert jó bújócska mesterek.

A Smålandet farm, ahol a szafari található, az 1700-as évekre nyúlik vissza, és ha nem az utolsó pillanatban érsz oda (mint mi :D) a természeti szépségek közepette élvezheted a kávézó frissen sült gofriját, vagy kipróbálhatod a jávorszarvashúst az Älgtornet étteremben.

Ez a szafari egész évben látogatható, de állítólag télen különösen varázslatos, amikor a havas táj és a rénszarvasok természetes élőhelye igazi északi hangulatot teremt.

18 óra után továbbindultunk, hogy búcsút intsünk Svédországnak és időben odaérjünk Koppenhágába. Sokat gondolkodtam azon, hogy bemenjünk-e szétnézni Dánia fővárosába, de mivel oda és visszafelé is átmentünk rajta, így azt gondoltuk ha már ott vagyunk, vétek lenne kihagyni. Legyen egy kis Dánia is a skandináv körúton. :)

Olyan este 21 körül érkeztünk meg Koppenhága Hellerup Gentofte városrészébe, ahol Arne, a szállásadó már várt minket. Miután mindent megbeszéltünk, nyugovóra hajtottuk a fejünket, mert ez a nap elég hosszú volt és a következő nap várt ránk Koppenhága felfedezése. :)

Plusz érdekességek Grännáról:

Gränna nem csupán a híres polkagris hazája, hanem egykoron "körtevárosként" is ismert volt. De hogy került a vörös körte a városba? A városi legendák szerint a szerzetesek hozták magukkal, de talán Per Brahe ifjabb gróf szállította Németországból. A pontos eredetét ma már senki sem tudja, de az biztos, hogy a helyi faiskolákban elkezdték szaporítani a körtéket, amelyeket országszerte árultak. Mivel ezek a palánták Grännából származtak, sokan „grännai körtének” hívták őket, így a város megkapta a „Körteváros” nevet, amely mára sajnos a múlt ködébe veszett.

A novemberben érő körte nemcsak ízletes csemege volt, hanem kiváló lekvár és eltevés alapanyaga is. Régen majdnem minden grännai kertben megtalálható volt. Az egyik híres körtefa a Bergsgatan 89. szám alatt állt, és a fajtája anyafájának számított. A 19. században azonban villám csapott a fába, szétrepesztve a törzsét, ami tíz új hajtást hozott létre, és így a fa emléke egy körteligetre hasonlított. A fa turisztikai látványossággá vált, és a turisták előszeretettel fényképezték. Sajnos, 1954-ben, egy erős északi vihar után kivágták, mivel már 200-300 éves volt. De Gränna története nem ér véget itt! 1959-ben a faiskolatulajdonos, Ivar Ekvall, a régi anyafa oltóágainak segítségével sikeresen nevelt egy vörös körtét, amely ma is megtalálható, például a múzeumkertben.

A Vättern-tó vize nem csupán gyönyörű, hanem titkokat is rejt! 2000 nyarán Thomas Davidsson halászni indult, és meglepetésére nemcsak halakat fogott, hanem egy 120 cm hosszú kardot is! A kardot Gränna és Visingsö között, körülbelül 40-60 méter mélyen találta meg. A fegyver erősen rozsdás volt, így Davidsson azonnal értesítette a Gränna Múzeumot, akik gyorsan kivonultak a helyszínre. A kard később a Svéd Nemzeti Örökség Hivatalához került, ahol négy évig konzerválták, és most már sokkal többet mutat magából.

A Vättern-kard egy kétélű, másfélkezes fegyver, amely mindkét oldalán éles, és egy vagy két kézzel is használható. A penge vasból készült, és kopásnyomok mutatják, hogy hosszú ideig használták. A markolat belső vasmagja fából készült, kecskebőr borította, amit vasdróttal rögzítettek. A kard valószínűleg a 15. század végén készült egy olyan területen, amely ma Németország része. De hogyan került egy Németországban készült kard a Vättern-tó fenekére? Talán a kard tulajdonosa éppen egy drámai csata közepén vesztette el? Gränna történelme tele van háborúkkal és borzalommal, különösen a 15. és 16. században, amikor a svédek és dánok gyakran harcoltak egymással. A dánok 1563 augusztusában Grännában is pusztítást végeztek.

A 1960-as évek is izgalmas időszakot hoztak a város életében. 1962-ben Rachel Carson amerikai tengerbiológus „Csendes tavasz” című könyvével robbantotta ki a botrányt, amelyben bírálta a mezőgazdaságban egyre inkább elterjedt mérgező vegyi anyagokat. Svédországban a vetőmagokat növényvédő szerekkel kezelték, és ez a gyakorlat nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban, az erdészeti ágazatban, az egészségügyben és a háztartásokban is elterjedt. Carson megfigyelései nyomán a svéd ornitológusok és természetvédők is felismerték, hogy a madárvilág egyre szegényesebb lett, és az alkil-higany végül az emberek szervezetébe is eljutott. Hosszú küzdelem után 1966-ban sikerült elérni a vetőmagok vegyszerkezelésének teljes tilalmát, és a természet védelme érdekében az erdészeti ágazatban is megtiltották a vegyszerek használatát.

A 60-as években Grännában sok hideg tél volt, amikor a hőmérséklet -30 °C alá süllyedt. Az emberek téli vasárnapokon autóikkal kimentek a Vättern-tóra, ahol néha akár 1000 autó is járt-kelt a jégen. Amikor a jég megvastagodott, a halászok „lakabuszokban” – kis házikókban – fogtak halat, védve az időjárástól.

Végül Axel Edvard Bolling (1876-1963), akit Gränna királyának is neveztek, hosszú éveken át meghatározó személyisége volt a városnak. Bolling önkormányzati képviselőként, absztinens munkásként és helytörténészként is tevékenykedett. Nagy szerepet játszott a Gränna Helytörténeti Egyesület megalapításában, ahol több mint 40 évig dolgozott. Munkásságának köszönhetően számos kulturális jelentőségű épületet megmentettek, és létrehozott egy múzeumot, amely ma a Grenna Múzeum Alapítvány része.

Gränna története tehát gazdag és színes, tele érdekes eseményekkel és karakterekkel, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzük őket!

Rune Monö:

Rune Monö (1920-2007) egy úttörő svéd ipari formatervező, művész és designelméleti szakértő volt. Jelentős hatást gyakorolt a designoktatásra és a design elméletére, különösen a stockholmi Konstfack művészeti iskolában, ahol szemiotikát tanított. Ő volt a Svéd Ipari Formatervezők Szövetségének (SID) egyik alapítója és első elnöke 1957 és 1961 között.

Az egyik legismertebb munkája az ICA logó megtervezése volt 1964-ben a népszerű svéd élelmiszerlánc számára. Ez a logó mára a svéd kiskereskedelem szimbólumává vált, és még ma is használják. Az egyszerű, tiszta vonalakkal és vastag, piros betűkkel kialakított logó Monö azon elképzelését tükrözi, hogy a designnak funkcionálisnak és egyértelműnek kell lennie és ez a stílus az egész munkásságára jellemző.

A jönköpingi múzeumban tett látogatásunk során láttuk kiállítva ezt a logót. Az ICA, amely az 1930-as években egy beszerzési társulásként indult, ma már az egyik legnagyobb kiskereskedelmi lánc Skandináviában, és szinte minden háztartásban ismert, akárcsak a híres logó.

Monö designfilozófiája túlmutatott a puszta esztétikán; vezető gondolkodó is volt, aki könyveket írt arról, hogy a jól megtervezett dolgok hogyan tehetik könnyebbé az emberek életét. Például a Design for Product Understanding (1997). Számos iparágban dolgozott, és hozzájárult olyan termékek és arculatok megtervezéséhez, amelyek egyszerre szolgálják a funkcionalitást és az emberek igényeit.

Monö legismertebb munkái közé tartoznak még a SAS (Scandinavian Airlines System) logói is. Ezen kívül Monö elismert művész is volt, rajzai, szobrai és fametszetei révén, amelyek világszerte kiállításokon is szerepeltek.