(21)Huszonegyedik nap: Nosztalgia Svédország szívében – Örebro és Motala

A skandináv körutazásunk egyik igazán különleges állomása Örebro és Motala volt. Még az utazás előtt is a Gamla Uppsala utáni hazafelé utat tervezgettem, hogy a Vättern tó melyik oldalán menjünk Markaryd irányába. Hjö-t nagyon szerettem volna az északi oldalon látni, de végül a déli kalandosabbnak tűnt Motala és Gränna útbaejtésével. Előző nap még azon tanakodtunk, lesz-e időnk Västerasra is. Végül úgy döntöttünk, hogy csak Örebro-t nézzük meg, mivel mindkét város nem férne bele és nem is akartunk nagyon városozni. Örebro pedig a leírások alapján aranyosabb, történelemben és kultúrában gazdagabbnak tűnt.

Ez a város Svédország közepén helyezkedik el, és valahogy azonnal belopja magát az ember szívébe. Egy igazi gyöngyszem, amely tele van történelemmel, nyugodt természeti szépséggel, és ami talán a legjobban megérintett minket, az a kedvesség, amit a város sugárzott. Biztos vagyok benne, hogy ha te is ellátogatsz ide, rögtön otthon érzed majd magad.

Az egyik fő célunk a Wadköping volt, egy olyan hely, amit egyszerűen nem lehet kihagyni, ha Örebroban jársz. Bár az időjárás nem volt a legkedvezőbb, az eső csepergett, nem igazán foglalkoztunk vele. És igazából az egész út alatt végig szerencsénk volt az idővel. Így hát felkaptuk az esőkabátot, és belevetettük magunkat a város történetébe. A parkban észrevettünk kanadai ludakat, eddig ilyen madarat nem láttunk még. Amúgy volt egy kisebb fajta madár is, ami mindig ott repkedett mindenhol, hasonló lehet, mint itthon a veréb. (mielőtt megritkultak)

Szóval Wadköping egy lenyűgöző szabadtéri múzeum, amely a város központjából megmentett régi épületeket mutat be. Fantasztikus, hogy ezeket az épületeket az 1950-es évektől terjedő építési láz alatt inkább megmentették, hogy megőrizzék az utókornak és nem lebontották. Ahogy átlépsz a bejáraton, mintha visszacsöppennél a 17-18. századba, amikor ezek a faházak még élénk közösségi élet színterei voltak.

Macskaköves utcák, színes, vörösre festett házak, melyek egy kis falusi idillt idéznek. Egyik oldalon a 17., 18., és 19. század eleji építészet, míg a másik oldalon az 1854-es városi tűz utáni helyreállítás nyomait láttuk. Bepillantást nyerhettünk abba is, milyen volt egy iskola 2-300 évvel ezelőtt. A kis, alacsony épületben szinte érezni lehetett az akkori idők atmoszféráját, bár Peti mérgesen vonult ki, mikor beverte a fejét az ajtókeretbe. :)

Tudtad, hogy a Wadköping név Hjalmar Bergman regényéből ered? Bergman „Markurells i Wadköping” című művében szereplő fiktív város adta az ihletet a helyszín megnevezéséhez. Az egész hely egyfajta időutazás, ahol nemcsak a történelmi házak, hanem a helyi kézművesek boltjai és pékségek is megelevenítik a régi idők világát.

Mindenféle csodaságot láttunk. Vettünk kézműves mjödöt, mert hát ki tudna ellenállni, ha itt még alkoholmentes verzióban is kapható? Na de mi is az a mjöd, ha nem egy szimpla ital? Mézsör, ami az északi népek kedvenc nedűje volt már a vikingek idején is – ugye, ha már valami mézes, az csak jó lehet! A mézsör a sörhöz hasonlóan erjed, de a lényegi különbség, hogy itt nem a gabona játszik főszerepet, hanem a méz. Viking logika: minek gabonázni, ha van méz is a világon?

Az íze? Attól függ, mit pakolnak bele: néha gyümölcsöket, néha fűszereket, néha pedig még a viking istenek jókedvét is. Az erőssége is változó, hiszen minél több mézet használnak, annál nagyobb lehet a bumm. Mindenesetre, az íze édes, mézes, gyümölcsös, és egy olyan ital, ami finoman melengeti a lelket. Különösen, ha egy hűvös északi éjszakán kortyolgatjuk. Ha Wadköpingbe egyszer betérsz, mindenképpen kóstolj meg egy svéd süteményt is, talán éppen itt találod meg a világ legfinomabb fahéjas csigáját!

Az egyik ház, amit különösen érdekesnek találtunk itt, Cajsa Warg egykori otthona volt. Christina "Cajsa" Warg, a híres svéd szakácsnő, akinek receptjei máig nagy hatással vannak a svéd gasztronómiára, itt született Örebroban. Ahogy a házban sétáltunk, nem tudtuk nem elképzelni, ahogy Cajsa a konyhában serénykedik, talán éppen egy újabb receptet kísérletez ki a híres szakácskönyvéhez, ami, lássuk be, nem akármilyen szakácskönyv volt.

1755-ben jelent meg "Hjelpreda I Hushållningen för Unga Fruentimber" címmel – ami nagyjából annyit jelent, hogy "Segítség a háztartáshoz fiatal hölgyeknek" és igazi bestseller lett. Nem csoda, hiszen tele volt praktikus tanácsokkal arról, hogyan vezessünk háztartást, és hogyan főzzünk finom, tápláló ételeket. A könyvében nem csak a finom fogásokról volt szó: Cajsa a gazdaságosságra is nagy figyelmet fordított, amit ma is érdemes lenne újra felfedeznünk, amikor a pazarlásmentes konyha egyre fontosabbá válik.

Cajsa Wargot sokan a svéd gasztronómia úttörőjének tartják, és nem véletlenül: az ő receptjei még ma is megállják a helyüket. A konyhai csodái mellett pedig segített abban is, hogy a háztartási teendők ne csak kötelezettségek legyenek, hanem valamiféle művészet is. És hát ki ne akarna egy kis extra művészetet vinni a mindennapi takarításba vagy főzésbe? Ha másért nem, hát azért, hogy utána egy jó étel mellett büszkén elmondhassuk: "Cajsa is büszke lenne ránk!"  A szobákban egyébként a jó állapotban megmaradt dekorációs festések és motívumok pedig gyönyörűek!

Mellette található a Királyi Ház, amely Örebro legrégebbi épülete, és 1899-ben pakolták át Wadköpingbe. Annak idején még Karl herceg is itt pihent meg 1580-ban és 1581-ben, mielőtt IX. Károly királyként a történelembe lépett. Gondolj bele, ezek a falak mi mindent láthattak már. A legfelső emeleten pedig művészeti csemege vár: gyönyörű, korabeli falfestmények és mennyezeti freskók, amik egyenesen a 16. századból integetnek nekünk. Ma a Királyi Ház már múzeum, de azért vigyázz, ne sértsd meg a ház érzéseit, elég idős már! :)

Nem lehet azonban Örebroról beszélni anélkül, hogy ne említenénk meg a város központjában található középkori várat, az Örebro slottot, amely a Svartån folyón áll egy kis szigeten. Az erődítmény története egészen a 13. századig nyúlik vissza, amikor katonai védelmi célokat szolgált. Manapság azonban békésebb feladatot lát el, a város egyik legikonikusabb látványossága, amely magához vonzza a turistákat.

A hely egy kész útvesztő egyébként, ami tele van kiállításokkal és a gyerekeknek egy középkori játszószoba is található az alsó részen, ahonnan kitalálni is egy élmény volt. :D A környező parkban végig érdekes installációk vannak, amik a természet részei. Többségük a globális felmelegedésre és a környezetszennyezésre hívja fel a figyelmet.

Visszafelé sétálva jobban rákezdett az eső, így egy kicsit megálltunk pihenni egy fedett teraszon a varjak társaságában. Kértem egy Chai lattét, ami nagyon tejesre sikeredett, de biztosan direkt. A fikához való sütik nagyon édesek, így lehet ezeket a kávékat ezért veszik tejesebbre?

Örebro után Motalába vettük az irányt, ami a felfedezők paradicsoma. Bár sokan elsősorban a Göta-csatorna miatt látogatják, minket valami más vonzott ide: a Motala Motormúzeum, ami egyébként a csatorna szomszédságában van.

Ez nem egy átlagos múzeum, hanem egy igazi nosztalgiabomba, tele motorokkal és autókkal – a rajongók valódi kincsesbányája. Minden sarkon érezni lehet a múlt szelét, mintha az idő megállt volna, hogy megcsodálhassuk a régi technikai csodákat, amelyek egykor az utak királyai voltak.

A múzeum 1995 óta működik, és ha azt mondják, mindent megtalálsz itt, akkor tényleg komolyan gondolják. Több mint 200 jármű vár rád: klasszikus autók, veterán motorok, és még régi tévék, rádiók is, ha inkább a retró szobák világába ugranál vissza. Jan-Ove Boll, a Motala Motormúzeum alapítója, eredetileg szerszámkészítőként dolgozott, de a rádió- és tévékereskedelem világában találta meg az igazi hivatását. Miután rengeteg tapasztalatot szerzett utazásai során, úgy döntött, hogy saját tévéboltot nyit Linköpingben, ami aztán szépen kinőtte magát – végül 37 üzlete lett! Eközben pedig jó néhány autót is begyűjtött, amiket szépen ki akart állítani. Így született meg a Motala Motormúzeum, ahol ma már bárki megnézheti Jan-Ove kincseit. Képzeld el, még a svéd király egykori hivatalos autóját is megcsodálhatod itt! A kiállított járművek között igazi ritkaságok is találhatók, így az autó- és motorrajongóknak valódi időutazásban lehet részük. Bár a kiállítást segítő bábuk elég szerencsétlenek (egyikük lába teljesen rossz irányba állt a motoron :) Az 1920-as évektől kezdve egészen az 1970-es évekig láthatók itt klasszikus járművek. Olyan ikonikus márkák, mint a Ford, Volvo, Saab és még sok más. A motorok szerelmesei sem maradnak hoppon, hiszen különböző korszakok motorbicikliei is megtekinthetők. Petit a régi rádiók, tévék és mindenféle régi ketyere érdekelte a legjobban, sajnáltam, hogy már elég fáradtak voltunk és nem tudta részletesen végignézni az érdekességeket, ami kíváncsivá tette. Ezért elég alaposan végigfotóztam és dokumentáltam mindent. :)

Ha pedig azt hiszed, hogy itt csak járművek és tévék vannak, akkor elárulom, hogy van egy külön fotómúzeum is! Itt mindenféle korból vannak fényképezőgépek és kamerák, plusz egy fotó előhívó pult is be van rendezve retró stílusban. Emlékszel a 80-as, 90-es évek fotólaborjaira, ahonnan a kézzel fogható emlékeinket hozhattuk el, miután a tekercsről előhívták őket? Emlékszel annak a világnak a designjára, grafikájára? A szőke hajú Marilyn Monroe alakra pixeles pop-art sílusban? :D

És tudtad, hogy a Beatles-nek is van egy kiállítása itt? Visszarepít az 1960-as évek rock 'n' roll világába. Nem igazán jöttem rá hogy kapcsolódik a motormúzeumba egy együttes kiállítása, ha van ötleted, írd meg hozzászólásban. Talán az alapító kedvenc együttese és ez a személyes Beatles gyűjteménye? :) Itt-ott humort is csempésztek a kiállításba, pl a virágcsokrot tartó férfivel a Durex automata előtt. :D A régi, nem okos telefonok is nagyon érdekesek voltak, arra bíztatott a kiállítás, hogy keressük meg milyen telefonunk volt régen. Meg is találtuk. :) Örebro és Motala együttesen egy olyan napot hozott, amely tele volt történelemmel, nosztalgiával és meglepetésekkel. A régi idők emlékei és a modern világ találkozása igazán különleges élményt nyújtott, és biztos vagyok benne, hogy bárki, aki ide látogat, hasonlóan elvarázsolódik majd.

Fáradtan haladtunk tovább a grännai szállásra, hogy a következő napon, ami az utolsó Svédországban, még legyen némi energiánk.