(20)Huszadik nap: Sigtuna és Anundshög - Rúnakövek, történelmi romok és rejtélyek nyomában

Kicsit szomorúan búcsúztunk el legkedvesebb szállásunktól, de miután a bepakolás és rendezkedés megtörtént, irány Sigtuna! :)

Figyelem, a következő bejegyzés mélyen elmerül a svéd történelem és kultúra tengerében – készítsd fel magad egy időutazásra!

Sigtunába már régóta vágytam eljutni. Ez a város gazdag történelemmel, kultúrával és varázslatos légkörrel rendelkezik.

980 körül kezdett formálódni, és Svédország egyik legrégebbi településeként tekinthetünk rá. Több város is létezett már előtte (pl Birka, Upparka, Lund, Uppsala), de Sigtuna az első teljesen megtervezett és rendszerszerűen felépített település, amely a történelem és a tudatos városépítés lenyűgöző ötvözetét mutatja be. Nem véletlenül kapta a „Svédország születési helye” címet: Erik (a Győzedelmes király) alapította, Olof Skötkonung pedig 1010-ben városi jogokkal ruházta fel az egykor fontos politikai és vallási központot. A város utcáin sétálva az az érzésed támad, mintha visszautaztál volna az időben: ősi templomromok, rúnakövek és középkori épületek sorakoznak mindenhol.

Sigtuna büszkélkedhet Svédország egyik legnagyobb rúnakő-gyűjteményével. Ezek a kövek nem csak csodás látványt nyújtanak, hanem valódi történeteket mesélnek el a több mint ezer évvel ezelőtt itt élt emberekről. A tájba rejtett rúnakövek emlékeztetnek a régió mély, északi gyökereire. A Mälaren-tó partján fekvő festői elhelyezkedés, a jól megőrzött fából épült házak és a szűk középkori utcák igazán varázslatos hangulatot kölcsönöznek a városnak. Könnyű beleszeretni a természet szépségét és történelmi báját ötvöző településbe.

Sétánk során nem hagyhattuk ki a Rådhus-t, Svédország talán legkisebb városházát, amely 1744 óta áll a Stora Torgeten. Az akkori polgármester, Erik Kihlman álmodta meg ezt az épületet, hogy a romos elődépület helyére kerüljön. A fát és a pénzt a helyiek adták az építkezéshez. Az épület évszázadok óta a város szíve, ahol piacok, koncertek és versenyek zajlottak, és ahol az emberek vízért jártak a központi kutakhoz. Ma már nemzeti műemlék és múzeum, a tanácsterem pedig népszerű esküvői helyszín.

Az egykori városházától nem messze található a Szent Mária templom, és szemben a Szent Olaf templom maradványai. Ezt a templomot Szent Olafnak szentelték, és ez volt a legkeletibb templom a körmeneti úton. Az első sigtunaiakat temetkezési helyeken, a „temetőkertekben” helyezték örök nyugalomra. A 2001 és 2005 között végzett ásatások során kiderült, hogy a jelenlegi templom előtt egy korábbi kőtemplom is állt itt. A kőtemplomoknál is régebbi sírok pedig utalhatnak arra, hogy a legelső templom a 11. század végén faépület lehetett.

Szent Olaf, Norvégia királya, híres volt viking portyáiról, de kereszténnyé válása után Norvégia kereszténységre térítésében is szerepet vállalt. Halála után csodás történetek keringtek róla, és a Nidaros székesegyházában (Trondheim) helyezték örök nyugalomra. A sír a középkor egyik legnagyobb zarándokhelye volt.

A Szent Mária templom pedig az egyik legrégebbi megmaradt téglatemplom Sigtunában. Az 1200-as években építették a domonkos rendi szerzetesek, és az eredeti szerzetesi kolostor részeként szolgált. A templom építészeti stílusa a román és a gótikus jegyek keverékét mutatja. Az eredeti kolostorépületből már csak a templom maradt fenn, a többi részét az évszázadok során lebontották. A belső tér egyszerű és nyugodt, tükrözi a középkori szerzetesi élet szellemiségét. Az oltár és a színes üvegablakok különleges hangulatot teremtenek a térben, amely békesség és csend oázisává vált a látogatók számára.

Sigtunában még két másik rom is ékeskedik: egy névtelen templom a Sigtuna Múzeum területén, és a Szent Péter-templom a Prästgatan végén. Érdemes felkeresni őket, ha szereted a történelmi rejtélyeket! :)

Egy kicsit arrébb sétáltunk, ahol a Szent Lars-templom maradványait pillantottuk meg. Igen, ma már csak a torony egy kis része és a hajó északi fala kémlelhetik az eget, amelyet sokáig egy földhalom rejtett el. Eredetileg nyugati toronnyal, hajóval és egy szentéllyel büszkélkedett, ahol az oltár állt. A falban még mindig felfedezhetők két ablaknyílás maradványai. A középső téglafalrészről úgy tartják, hogy a 16. században épülhetett. Szóval, ha egy középkori templomokkal teletömött városban szeretnél sétálni, Sigtuna a helyes választás: itt hat-nyolc kőtemplom köszöntött az emberekre!

A Szent Lars-templomot a reformáció előtt használták, az 1530-as évekig, azután egy ideig iskolaként funkcionált. Sajnos 1658-ban egy nagy tűzvész következtében teljesen rommá vált. Ha szereted a régiségeket, érdemes tudni, hogy a Szent Péter és a Szent Olaf templomot 2018-ban és 2020-ban konzerválták, és a Szent Lars-templom helyreállítása is tervben van. :)

A régi temető, ami a Szent Lars templom romjai mellett található, igazán különleges! Itt 19 ember maradványait találták, akiket valószínűleg kivégeztek.

Egy rúnakő is előkerült: az Nf 56-os, amelyen az áll: "Anund életében állíttatta ezt a követ saját emlékére." Anund név nem volt ritka a viking korban, de az szokatlan, hogy valaki még életében állítson saját emlékére rúnakövet. Bár Jarlabanke Täbyből például legalább öt ilyen követ emelt!

A másik rúnakő az Nf 390-es, amelyen ez olvasható: "Sven állíttatta a követ... apja emlékére, és Frödis Ulv, a férje emlékére. Isten segítse a lelkét." Fröydis neve csak egy másik híres viselővel fordul elő a viking korban, Erik a Vörös lánya volt az. Ennek a kőnek a töredékeit két különböző helyen találták meg Sigtunában, és sajnos az apának a neve már nem olvasható.

De most következzék a domb! Felsétáltunk a Klockbacken dombra, ami a Szent Lars romok mögött magasodik. Itt egy régi temető található, körülbelül tíz kör alakú kőhalomból áll, amelyek meglehetősen nehezen kivehetők. Az egyik kőhalom jobban látható a harangtoronytól keletre. A Klockbacken temetője eltér a viking kori Sigtuna többi temetkezési helyétől, ezért lehet, hogy ez a hely egy társadalmi elit temetkezési helye volt, ahol a síroknak jobban kellett látszódniuk.

A domb tetején található Klockstapeln, vagyis az óratorony, egy kedves kis épület, amely elvileg eredetileg egy órát tartott. A középkor óta a város egyik jelképévé vált, és azóta is emlékeztet Sigtuna történelmére. Nem igazán tudom, hogy micsoda ez. Míg ott voltunk nem szólalt meg. :D Svédül óratoronynak mondják, angolul pedig haranglábnak. Talán régen harangot, később pedig órát tarthatott? Egyébként 2016 júniusában porig égett, de a helyiek újjáépítették, és két év múlva újra felavatták. Klockbacken domb tavasszal tele van nárciszokkal, és sokaknak nosztalgikus emlékei vannak a táncokról, amelyek az 1970-es évek végéig zajlottak itt.

Sigtuna igazi kincse a svéd történelemnek és kultúrának, és ha egyszer odalátogatsz, biztos vagyok benne, hogy te is teljesen el fogsz varázsolódni!

Ahogy visszaértünk az autóhoz, visszafelé indultunk Västeras felé, de Sigtuna igencsak lefárasztott minket. De várj, még nincs vége! :D A tervezett városnézést kihagytuk, de amit nem hagyhattunk ki, az Anundshög!

Bár Anundshög sokaknak csak egy füves terület furcsa dombokkal és elrendezett kövekkel, Västeråstól nem messze...képzeld el, hogy a viking múlt mélyén kalandozunk, ahol a történelem feléled.

Anundshög, Svédország legnagyobb sírhalma egy hatalmas, 9 méter magas és 64 méter átmérőjű halom, amely a 600-1000 közötti időszakból származik. A halom alatt egy agyagrétegen helyezték el a hamvakat, amelyet aztán egy 4,5 méter mély és 37 méter átmérőjű kőkupola, föld és gyepréteg borított be. Képzeld el, mennyi ember dolgozhatott ezen!

Ezek a sírhalmok lehetnek a skandináv piramisok? :)

Az Anundshög körüli területen öt, kövekből készült kőhajó, vagyis állókövekből álló alakzat található. Az ilyen alakzatok tipikus északi ősi emlékek, amelyeket főként temetkezési helyeken találhatunk. Ez a hely már a vaskorban egy hatalmi központ volt. Nem tudni mennyire volt nagy, de mindenbizonnyal királyok éltek itt. Az elhelyezkedés miatt könnyen ellenőrizhető volt a közlekedés, nagy földterületek voltak és elég jól védhető volt. Mindez és a hely akkori neve is az idő homályába veszett, mikor a kőhajókat a pogány vallásos szertartásokhoz kötötték, így a kereszténység térhódításának idején leborították őket. Négyet már sikerült helyreállítani 1932 óta, és a legnagyobb közülük 53 méter hosszú és 16 méter széles. Hát nem mesés?

A temetkezési helyek körül Anundshögön, a látvány nem csupán rendezettnek tűnik, hanem mintha a kőhajók és halmok monumentális kompozíciók tervezett részei lennének, és egy ókori építkezés szorgos munkásai álmodták volna meg őket.

A régészeti kutatások alatt kiderült, hogy ez a környék már 3300 évvel ezelőtt, a kori bronzkorban is lakott terület volt. Akkor még ez a terület egy öböl végében feküdt és sziklarajzok is azt bizonyítják, hogy tengeri utazó közösség élhetett a területen. A következő 1200 év alatt a föld emelkedett, sok vizes területből legelő lett, így az ott élő emberek állattartással kezdtek foglalkozni.

De még egy kicsit merüljünk bele jobban a történelembe! Az Anundshög közelében lévő Tuna sírhelyek is nagyon érdekesek. Összesen nyolc hajós sírt találtak, ami különösen fontos személyek számára fenntartott temetkezési forma volt és a tunai temetkezési hely minden sírja női maradványokat tartalmazott. A leggazdagabb sírban egy arany nyakláncot, karkötőket, gyűrűket és tűket találtak, amik Dániából származnak. Ez a sír a 300-as évekből való, és ez volt az eddigi legnagyobb arany lelet egy svéd temetkezési helyről! Képzeljétek el, milyen gazdag lehetett, akit itt temettek el! De semmi információ arról, ki volt ez a dán nő. Kik voltak ezek a nők? Mi volt a kapcsolatuk a Tuna birtokkal? Papnők voltak valamilyen ősi kultuszban? Mindezek a kérdésekre még mindig nincs válasz.

Ahogy ott álltam Anundshög sírhalma mellett, egyszer csak észrevettem egy nagyobb rúnakövet, amely mintha egy történetet suttogott volna a múltról. Tudod, mit mondott ez a kő? "Folkvid, egy jelentős személy Badelundából, állította őket fia, Heden, Anund testvére emlékére. A kövek rúnáit pedig Vred faragta." A köveken álló alakok – talán egy nő és egy férfi összefonódó képe – egyedülálló a svéd runakövek között, szinte mesebeli hangulatot kölcsönöz a helynek.

Ahogy elképzeltem Folkvidot, ahogy a kőfaragónak utasításokat ad, hogy a legjobb emlékművet állítsák fel, éreztem, hogy a múlt szele elárasztotta a helyet.

De Folkvid nemcsak ezt a különleges emléket hagyta hátra! Ő volt az, aki az Anundshög mellett elvezető utat is építtette, és az út mentén magas monolitok sorával jelölte meg. És hogy miért volt olyan fontos ez az út? Az újonnan koronázott király itt lovagolt végig birodalmán, hogy elnyerje népe hódolatát.

A középkorban minden új király Eriksgatára indult – egy különleges utazásra, hogy a választásukat a többi régió képviselői is megerősítsék. A királyi menet egy fix útvonalon haladt végig a korabeli svéd tartományokon. Ez az út Anundshögnél haladt el, összekapcsolva Svédország nyugati és keleti részeit.

A legtöbb középkori király itt lovagolt el az impozáns halom mellett, érezve a múlt jelentőségét. Képzeljétek el, ahogy az újonnan koronázott király végiglovagol az út mentén álló monolitok között – biztos vagyok benne, hogy ez az út hatalmas tiszteletet parancsolt.

És ha még mindig a történelem ösvényén járunk, ott áll egy öreg, sárga ház, az Anundsborg. Tudtad, hogy kézművesek és munkások éltek itt a 19. század eleje óta? Itt dolgozott Ivar Bill kovács is, aki feleségével és lányával költözött ide 1919-ben. Miután özvegyen maradt, Ebba Wallqvist, az új házvezető rájött, hogy egy kávézó és bolt nyitása igazi aranybánya lenne! A kis fabódéban, ami azóta már eltűnt, turisták pihenhettek meg egy csésze kávéval az Anundshög halom mellett, ahol a kovács citromos muffint vagy narancsos üdítőt szolgált fel nekik. El tudjod képzelni a kávé illatát, ahogy keveredik a múlt hangulatával?

Anundshög azonban nem csak a királyok útjáról vagy a kávézóról volt híres. Itt is zajlottak thingek, azaz a találkozók, ahol a helyi emberek jogi vitáikat rendezték. A középkorban itt tartották a kerületi bírósági üléseket, a helyszínt "jogos bíróság városának" nevezték. A viták birtokjogokról és bűncselekményekről szóltak. El tudjátok képzelni, hogy ezeket a megbeszéléseket szabadtéren, a tumulus kövei között tartották? A 800-as évektől kezdve a bírósági ülések egy 8-10 méter átmérőjű kőtéren zajlottak, mielőtt később a Badelunda templomhoz helyezték volna át őket.

A múlt itt szinte kézzel fogható, ahol a királyi utak, rúnakövek, és az öreg ház együtt mesélnek nekünk egy letűnt korszakról. Ha valaha is lehetőséged nyílik ellátogatni Anundshögre, ne habozz! Sétálj végig az ősi útvonalon, hallgasd meg a kövek suttogását, és élvezd a hely történetét, ami egyszerre lenyűgöző és megható. Vagy séltálj mezítláb a füves területen és gyűjts energiát, ahogy én is tettem. :)

A nap végén, miután alaposan feltöltődtem, továbbindultunk Arboga felé a szállásra. Az odavezető út elég érdekes volt: az autópályán egy kis mellékút vezetett keresztül egy tanyára, ahol a mi kis házikónk is állt. Ez volt a legtipikusabb és legmisztikusabb svéd szálláshely, amit valaha láttam! Még akkor is, ha a "csináld magad" takarítás miatt a kanapé kicsit kutyaszagú volt, és az előző vendég valahogy sikeresen lekapcsolta a wifit... Ja, és a víz szaga? Hát, az finoman szólva is emlékezetes marad.... :)

De amikor a naplementében az ablakból néztük a mező fölött lebegő misztikus svéd ködöt, és élveztük a házikó meghitt hangulatát, vagy mikor reggel a konyhaablakból kinézve ránéztünk az érdekes gombákra a fűben, ezek az apró bosszúságok egy csapásra semmivé váltak. Pont olyan volt, mint egy skandináv tündérmese! :) (a szállásról kép az Anundshög képalbum végén)