(19)Tizenkilencedik nap: Egy nap Gamla Uppsalában - Sírdombok, legendák és történelmi felfedezések

Mikor ezen a napon megérkeztünk Gamla Uppsalába, úgy éreztem, mintha egy varázslatos időutazáson vennénk részt. A nap ragyogott, és az eddigiekhez képest melegebb volt, szóval alaposan hidratáltam magam vízzel. Elindultunk a híres sírdombok felé, amik az első pillantásra is lenyűgöző látványt nyújtottak. Azt hittem, ennyi a látnivaló, de tovább kalandoztunk, amikor megláttunk egy túraútvonalat, ami újabb meglepetéseket tartogatott. (Ebben a bejegyzésben nem legalul találod a fényképalbumot, mert sok a szöveg és szeretném, ha jobban átlátnád. :)

Hamarosan egy bekerített területhez értünk, egy újabb sírhalomhoz, Tunåsenhez. A domb tetejére felérve megpillantottuk Gamla Uppsala legmagasabb pontját – egy kisebb kilátóhelyet. Bár a kilátás nem volt lélegzetelállító, a hely atmoszférája és a körülöttünk lévő történelem magával ragadott. :)

Tunåsen nemcsak történelmi jelentőségű helyszín, hanem természeti csoda is. A 30 méter magas gerinc része az Uppsalaåsennek, amely Svédország egyik leghosszabb hátvonalát alkotja. A területet az egykor itt hömpölygő jég és tenger formálta, és a környező agyagos síkságok egykori tengerfenékre utalnak.

A száraz rétek gazdag növényvilága több ezer évre visszanyúló legeltetési hagyományokról mesél. Olyan ritka növények, mint a szurokszegfű, a kakukkfű és a hanga, varázslatos színekbe öltöztetik a tájat. Az itt honos növény- és rovarfajok ritkaságuk miatt különösen értékesek, mivel az évezredek során fejlődtek ki ezen az ősi földön.

Tunåsen történelme a második világháború idején katonai létesítményként szolgált, ahol bunkerek, védelmi árkok és légvédelmi tornyok épültek. Mára ezek a katonai nyomok nagyrészt eltűntek, és a terület visszanyerte természetes szépségét. Az 1950-es években Tunåsen sípályája az egyetlen nagysebességű lejtőként szolgált Uppsalában, ahol a katonai szolgálatot teljesítők és diákok síeltek. Az akkoriban felállított határkövek nyomai ma is fellelhetők.

A túraútvonalon továbbsétálva feltűntek a Fyrisån folyó ivóvizének tisztítására szolgáló mesterséges medencék és a híres Linné-túraútvonal is. Ezen az úton járva az ember a természet szépsége és a történelem találkozásának lehet tanúja, varázslatos volt. Ezután benéztünk a templomba és a körülötte lévő temetőbe. A magyar temetőkkel ellentétben itt egy helyen találhatóak a locsolókannák és a kerti szerszámok, hogy minden látogató kényelmesen gondozhassa a sírokat, itt nem kell tartani attól, hogy bárki eltulajdonítaná őket.

Az itt található nagyobb templom a 12. században épült és eredetileg székesegyházként működött. Masszív kőből készült, és a középkori keresztény építészet jellegzetességeit viseli magán. A templom belső tere gazdag történelmi és vallási jelentőségű elemekkel rendelkezik. Itt találhatók középkori freskók és műalkotások, valamint egy olyan oltár, amely a skandináv keresztény művészet jellegzetessége.

A templom mellett áll egy aprócska vörös fatemplom is, a Gamla Uppsalai Fatemplom. Bár ez a mai épület az eredeti templom rekonstrukciója, mégis nagyszerű példája a középkori egyházi építészetnek és a skandináv fából készült templomoknak. A fatemplomot a hagyományos svéd „falu rödfärg” festék színezi, ami nem csak szép, hanem az épület védelmére is szolgál.

Ez a két templom együtt jelentős történelmi értéket képvisel, a kereszténység és a pogány múlt találkozásának emlékét őrzik.

A Gamla Uppsalai múzeum sajnos kimaradt a programunkból, mivel még Uppsala városába is szerettünk volna eljutni. Így legalább marad valami izgalmas a következő látogatásra! :)

Uppsalába érve kissé megküzdöttünk a parkolással, hova álljunk, de végül kitaláltuk. :D Amikor megérkeztünk a katedrálishoz, teljesen lenyűgözött a hatalmas épület. Még sosem láttam ilyen óriási katedrálist és belül is különleges hangulat uralkodott. Nem vagyok sem vallásos, sem templomfan, de azt kell mondanom, hogy a hely varázslatos.

Csendben végigsétáltunk a hatalmas térben, míg elértünk Gustav Vasa sírhelyéhez. Gustav Vasa, a svéd történelem egyik legjelentősebb alakja, itt nyugszik két feleségével együtt. Síremléke a katedrális egyik leglátványosabb művészeti alkotása: a fekete márvány szarkofágot díszes faragványok és aranyozott elemek övezik. A síremlék Gustav Vasa és feleségei életnagyságú alakjait ábrázolja, amint imádságban várják az örök életet. A sírt körülvevő domborművek a király életének és tetteinek fontos pillanatait örökítik meg, emlékeztetve Svédország függetlenségének és reformációjának történetére.

Gustav Vasa, Svédország egyik legjelentősebb királya, aki 1523-ban lépett trónra, június 6-án. Ez a nap lett a svéd zászló és függetlenségük napja is, mivel megalapozta az ország függetlenségét a dán uralom alól, ezzel véget vetve a Kalmar-uniónak. Őt tekintik a modern Svédország megteremtőjének, mivel reformjai során megerősítette a központi hatalmat és bevezette a protestantizmust, megszakítva ezzel a akpcsolatot a katolikus egyházzal. Uppsala szemponjából kiemelkedő szerepe volt a reformáció végrehajtásában és az Uppsala székesegyház protestáns átalakításában.

A katedrálisból kilépve még sétáltunk egy kicsit Uppsalában. Megcsodáltuk a Jernbront, ami egy gyalogos és kerékpáros híd a Fyrisån folyón. Ez Svédország egyik első függőhídja, amit 1846-ban építettek. Bár azóta többször átépítették, ma is megcsodálható a korabeli mérnöki tudás és közösségi szellem egyik emlékeként. Az eső szemerkélni kezdett, de azért elsétáltunk Carl von Linné kertjéhez.

Ez Svédország első botanikus kertje, amit 1655-ben alapítottak. Linné mintegy 3000 növényfajt gondozott itt az általa kidolgozott rendszertani elvek szerint. Az épület, ahol családjával élt és dolgozott, ma múzeumként működik. A kert az évszakokkal változó természeti szépségeivel május és szeptember között lenyűgöző látványt nyújthat, és a svéd természeti és kulturális örökség egyik fontos része.

Sajnos ebbe a múzeumba se mentünk be, inkább visszaindultunk, mert az eső egyre jobban rákezdett. A nap végén visszatértünk a szállásra és pihentünk egyet az élményekkel teli nap lezárásaként. :) Amire szintén nem volt lehetőségünk, de mindenképp szeretném ajánlani és megmegemlíteni, az egy útvonal Uppsalában. Ha szereted a történelmet és a rejtélyeket, akkor egyszerűen imádni fogod! Tudtad, hogy ezen a környéken található a világ legtöbb rúnaköve?

Igen, jól hallottad: nagyjából 1300 darab! Uppsala és környéke a rúnakövek Mekkája – valóságos kincsesbánya a múlt szerelmeseinek. A városban mintegy 40 teljes vagy részleges rúnakő rejtőzik, némelyik a városban található eredeti helyén, míg másokat távolabbi vidékekről hoztak ide. Olyan, mintha az északi népek titokzatos múltja elevenedne meg előttünk.

A rúnák az északiak legősibb írásai, igazi kapuk a viking korhoz. Már a gondolat is izgalmas, igaz? Képzeld el, a 900-as évektől egészen az 1100-as évek elejéig állítottak fel rúnaköveket Svédországban, általában azért, hogy megemlékezzenek egy-egy elhunytról. De várj, nem csak férfiak állíttatták ezeket a köveket! Bár főleg ők voltak a megrendelők, néha egy-egy nő is feltűnt ebben a szerepben, bár a nőket ritkán ábrázolták utazóként vagy kövek megrendelőjeként. Érdekes, ugye? És most jön a meglepetés! Bár sokan azt hiszik, a legtöbb rúnakő a viking kori kereszténység emlékműve, ez nem feltétlenül igaz. Persze, néha feltűnik rajtuk egy-egy kereszt, de ennél sokkal többek.

A rúnakövek nem csupán az elhunytak emlékművei voltak, hanem státusszimbólumok is. Gondolj csak bele, ha valaki rúnakövet állíttatott, azzal nemcsak a hatalmát és vagyonát fitogtatta, hanem azt is megmutatta, hogy az elhunytnak milyen fontos szerepe volt a közösségben. Olyan volt ez, mintha a kőbe vésett feliratok egy örökséget hagytak volna az utókorra. A kövek emelése tulajdonképpen egyfajta tisztelgés volt az elhunyt előtt, egy módja annak, hogy az emléke örökké éljen.

És hová kerültek ezek a kövek? Olyan helyekre, ahol az emberek naponta elhaladtak mellettük. Minél többen látták és olvasták a feliratokat, annál jobban megmaradt az elhunyt emléke. Sőt, ezek a kövek nemcsak emlékhelyek voltak, útjelzőként is szolgáltak, mutatták az utat szárazföldön és vízen egyaránt.

A rúnakövek készítése igazi művészet volt. Gyakran profi rúnakőfaragók, mint például Öpir, Balle vagy Visäte alkották őket. És ha már a művészetnél tartunk, a kövek írásjeleit gyakran színezték, hogy jobban kiemelkedjenek. Némelyik kövön az egész felületet is festették. Képzeld el az élénk piros, fekete, fehér és barna színeket, ahogy életet lehelnek ezekbe az ősi kövekbe!

Ha épp Uppsalában jársz, ne hagyd ki a központban található 19 szabadtéri rúnakövet! Egy könnyed, félórás sétával végigjárhatod ezt az ősi útvonalat, amely átvezet az 1000-es évek világán. A kövek négy helyen találhatók: a régi ferences kolostor alapjainál, a Klosterparkban, a székesegyház déli falánál, az Egyetemi Parkban és az Upplandi Múzeum udvarán. Egy igazi időutazás!

Érdekességek, egy kis történelem (ha érdekel :)

Gamla Uppsala és környéke olyan, mint egy varázslatos időutazás a múltba! Képzeld el, ahogy a történelem és a mitológia keveredik ebben a lenyűgöző tájban. Csak akkor folytasd az olvasást, ha készen állsz felfedezni a skandináv kultúra és történelem rejtelmeit!

Az Upplandsåsen gerince – ami Svédország egyik leghosszabb határvonala – évezredek óta természetes útvonalként szolgált. A Királyi halom, a Thing halom és a templom mind az 550 és 1300 közötti időkből származnak. Bár a Högåsen gerinc fölé emelkednek, a föld még mindig őrzi a rejtélyeiket. Gondolj bele, ezek a halmok az időszámításunk szerinti 300 és 1100 közötti temetkezéseket rejtik, ahol valaha a helyi uralkodók birodalma állt! Szinte hallani, ahogy a föld mesél a múltról...

Gamla Uppsala nemcsak a történelem, de az írásos emlékek lapjain is gyakran feltűnik, mint a Mälaren vidékének legnagyobb hatalmi központja. Itt tartották a sveák a Thing-üléseket, vásárokat és kultikus ünnepeket, az uralkodók központi szerepével. Az izlandi Ynglinga saga szerint itt éltek a sveák vezető királyai, akiket Freyr isten leszármazottainak tartottak. Képzeld csak el, milyen lehetett, amikor az ősi pogány hiedelmek és a kereszténység itt csaptak össze!

A Vendel-korszak (550–800) idején az akkori Vattholma út mentén tanyák sorakoztak, amelyeket hosszú cölöpsorok szegélyeztek. A viking korban (800–1050) ezek a települések még jobban elszaporodtak, és Gamla Uppsalát akár 30-50 tanya is beépíthette. A Királyi Csarnok valószínűleg ott állt, ahol ma a templom van, de pontos helye sajnos a történelem homályába veszett.

2012-2013-ban, amikor egy új vasút építése miatt feltártak egy 70 000 négyzetméteres területet, egy egészen különleges falura bukkantak. Ez a falu közvetlen kapcsolatban állt a királlyal és az akkori Vattholma út mentén húzódott, délebbre pedig egy másik cölöpsor vezetett a Högåsen-gerinc felé. Ezek a cölöpsorok egyedülállóak az északi országokban, és valószínűleg szent helyeket jelöltek.

A falu lakói sokféle szerepet töltöttek be: fegyvereket találtak azon a részen, ahol valószínűleg a király harcosai vagy testőrei éltek. A falu közepén gazdag arisztokraták éltek, akik talán a legközelebb álltak a királyi családhoz. A déli farmokon az ott lakók textíliákat készítettek, fazekassággal és fémművességgel foglalkoztak, valamint állatokat tenyésztettek. A farmokon a munka nagy részét jobbágyok végezték.

A mindennapok része volt a kultusz: az isteneknek és istennőknek áldozatokat mutattak be a tanyákon. Az árutermelő helyeken kaszákat, sarlókat, kézi malmokat és állatok maradványait áldozták fel, míg a harcosok amulettet áldoztak Odinnak, varázspálcával, pajzzsal és karddal együtt. Sőt, a házak padlója alatt áldozati ajándékokat rejtettek el, például vas tárgyakat és emberi állkapocsdarabokat!

A falu temetője egy magaslaton feküdt, ahol a halottakat elhamvasztották. Azoknak, akik tehetősebbek voltak, ételt, háztartási eszközöket, szerszámokat, fegyvereket, játékokat, díszeket, háziállatokat és néha jobbágyokat is adtak a túlvilágra. A családok néha visszatértek a sírokhoz, hogy újabb tárgyakat és csontokat helyezzenek el, vagy épp távolítsanak el belőlük. Egy közös kultuszhelyen az élők és a holtak világa összekapcsolódott: lovak és tehenek koponyáit, amuletteket és tűzben megszentelt tárgyakat áldoztak fel. A plébánia kertjében, a kerítés mögött, egy régi sírt is feltártak. A sírban egy nőt találtak, aki a viking kor kezdetén, a 9. században élt. Ruháit Kínából származó selyemből, finoman szőtt gyapjúból és lenvászonból varrták. Gondolj bele, milyen messziről érkezett ez a selyem! Díszei sem voltak hétköznapiak: bronz, ezüst és üveggyöngyök lógtak rajta, sőt, egy régi arab érméből készült amulett is, amely egy női istenséget ábrázolt. Vajon Freya, a termékenység istennője volt az? Elképzelhető, hogy Freya személye a leginkább tükrözte az elhunyt nőt: a háztartás bölcs vezetőjét és uralkodóját.

Mellette három férfi nyugszik a saját hajóikban, mindegyiküket a hűséges lovaik kísérik. Sajnos a sírokat megbolygatták és kifosztották, elvitték a fegyvereket. De mivel elesett harcosok voltak, remélték hogy a túlvilágon Freyához vagy Odinhoz kerülnek. A sírokban még kutyákat és egy macskát is találtak, Freya kedvenc állatát. Az egyik férfi egy medvebőrön nyugszik, szinte még mindig sugárzik belőle az erő és vadság. Valaki még egy vasgyűrűt is akasztott a hajó orrára, Thor kalapácsával díszített amulettet függesztve rá.

Nem messze innen, a Fyris-folyó partján, 3 km-re északra Valsgärdében a halottakat szintén hajókban temették el. De ott csak harcosokat találtak, férfiakat, fegyverekkel és lovas felszereléssel. Itt, Gamla Uppsalában azonban egy teljesen más kép tárul elénk. Odin harcosai és Freya, a termékenység istennője ugyanabban a flottában hajóztak az örökkévalóság felé.

A nő nyakában függő amulett talán Freyát ábrázolta, az istennőt, aki macskáival járta a világok közötti utat. A sírban talált kutya és kakas a ház őrzői voltak, és most a sírt őrizték a rablóktól. Bár sokminden elbomlott az idő során, megmaradt a tűtartó a varrótűkkel és a kés, melynek hüvelyét fonott ezüstszálak díszítették.

Gamla Uppsala volt a sveák „sorsdöntő” Thing-üléseinek színtere. Itt gyűltek össze a sveák a Mälaren-tó környékéről, hogy igazságot szolgáltassanak, törvényeket és politikai döntéseket hozzanak. Ezeket az üléseket Distingennek, vagyis Disir Thingeknek nevezték, és a tavaszi napéjegyenlőség idején tartották, amikor az istennőknek, a termékenységi szellemeknek áldoztak.

Képzeld el: „A lovat elővezették a Thingre, feldarabolták és szétosztották, hogy megegyék, a blót fa pedig vörös lett a vértől.” Vajon tényleg a Thing-halomnál történt mindez? A történetet a 13. századi izlandi Hervarar Saga meséli el, és állítólag 1084-ben történt. Inge idősebb királyt megfosztották trónjától a Thingben, mert keresztényként megtagadta az ősi északi blót áldozat bemutatását. Sógora, Blót-Sven azonban vállalta a szertartást, és megkapta az uralkodói címet, amit a Thing jóváhagyott.

Így Gamla Uppsala nem csupán egy egyszerű történelmi helyszín, hanem egy olyan varázslatos világ, ahol a skandináv múlt és a mitológia kel életre.

Mi is az a Thing? Képzelj el egy ősi skandináv népgyűlést, ahol a közösség összegyűlik egy domb tetején, hogy megbeszéljék a legfontosabb dolgokat: törvényeket hoznak, vitákat rendeznek, és persze, némi politikai játszma sem marad el. Na, ez volt a "Thing"! A középkor előtt és alatt tartották ezeket a találkozókat, és bizony, ez az ősi norvég jogrendszer és politikai élet szerves része volt. A Thing-halom pedig különösen fontos központnak számított a viking korban.

Most gondolj bele, milyen izgalmas lehetett! Az emberek összegyűltek a Thing-halom tetején, hogy közösen hozzanak döntéseket. Jogi ügyek, politikai kérdések, törvények bevezetése vagy épp módosítása – minden fontos téma terítékre került. És ez nem csak száraz jogászkodás volt! Ezek a gyűlések gyakran nyilvános helyeken zajlottak, így bárki részt vehetett rajtuk, és közösségi eseményként élhette meg a dolgok menetét.

De a Thing-halom ennél is többet jelentett. Nemcsak jogi és politikai központ volt, hanem vallási és szertartási helyszín is. Az ősi skandináv társadalmakban a vallás és a politika kéz a kézben jártak, így Gamla Uppsala is olyan hely volt, ahol az emberek tiszteletüket fejezhették ki isteneik előtt, miközben a közösség ügyeiről döntöttek. Egy hely, ahol egyszerre lehetett szertartást tartani és törvénykezni!

A Thing-gyűlések nem csak helyi szinten voltak fontosak. Regionális jelentőségük is volt, hiszen ezek a találkozók meghatározó szerepet játszottak a középkori skandináv társadalomban.

Most jön a kérdés: milyen régi is lehet a Thing? Pontosan nem tudni, de Gamla Uppsala központi részét képezte már az idők hajnalán. Valószínűleg Kr. u. 600 körül alakult ki, és ekkor épülhetett a Thing-halom is. Egy sírként szolgálhatott, de később a Disir Thing gyülekezőhelyévé vált. Bár központi szerepe a 13. század során megszűnt, Gamla Uppsala jelentősége nem halványult el teljesen. Még I. Gusztáv király is tartott itt üléseket a 16. században! A 19. és 20. században pedig olyan egyesületek jöttek létre, amelyek Gamla Uppsalát a nacionalizmus szimbólumának tekintették. 1834-ben az uppsalai diákok a Thing-halom teraszán üdvözölték XIV. Károlyt. Akkoriban sokan romantikus álmokat dédelgettek az ősi idők dicsőségéről, és a Királyi Halmokat ennek a bizonyítékának látták.

A Högåsen gerincén álló halmok a hatalom és a gazdagság szimbólumai, nagyjából Kr. u. 600-ból. Igazi monumentális síremlékek, amelyek a korabeli elit hatalmát és gazdagságát hirdették. Képzeld el, milyen lehetett az 1874-es ásatáskor! Amikor a Nyugati Halmot feltárták, lenyűgöző tárgyakat találtak: egy férfi maradványait, aranytárgyakat és egzotikus importcikkeket, például ónix kámeákat, amelyek egészen Bizáncból érkeztek!

De ha ez nem lenne elég izgalmas, jönnek a legendák! Azt mondják, hogy ezek a királyi halmok Freyr isten művei, és benne az ő leszármazottai, Aun, Egil és Adils királyok nyugszanak. Az Upplandsåsen régészeti feltárásai során több ezer évnyi történelem tárul fel előttünk. Gamla Uppsala történetének megismerése igazi időutazás a középkori és viking kori Svédországba.

Az 1070-es években egy keresztény pap, Brémai Ádám részletesen leírta Gamla Uppsala kultuszát, amely akkor már tartalmazott keresztény elemeket. Az idő múlásával azonban Gamla Uppsala jelentősége megmaradt. Az 1164-es évben fontos változás történt: megalakult Svédország első érseksége Östra Arosban, a mai Uppsalában. Ezért is kapta Gamla Uppsala a "Régi" jelzőt.

Az Uppsala katedrális tornyai pedig ma is méltóságteljesen őrzik a múlt emlékét. A középkorban zarándokok sokasága érkezett ide, hogy Szent Erik ereklyéit tiszteljék és csodákért imádkozzanak. Az egyik legérdekesebb történet szerint 1160. május 18-án Erik Jedvardsson királyt meggyilkolták, miközben éppen egy szentmisén vett részt Östra Aros templomában. És itt jön a varázslat: a legenda szerint azon a helyen, ahol a király elesett, csodás események történtek! Egy forrás fakadt a földből, és egy vak asszony visszanyerte látását, amikor megérintette Erik holttestét.

Erik testét Gamla Uppsalába szállították, ahol a katedrális eredeti helyén temették el. Szent Erik ereklyéi a svéd nép számára szent értékké váltak, és zarándokok ezrei keresték fel a sírját. Az emberek hitték, hogy Szent Erik ereklyéi a föld és a menny kapcsolatát jelentik, ahol csodák történhetnek.

Az ereklyéket később egy díszes ereklyetartóban őrizték, és az érsekség 1273-ban átköltözött Östra Arosba. Gamla Uppsala megmaradt spirituális központként, de a zarándoklatokat 1544-ben betiltották Svédországban, és az 1593-as uppsalai zsinat végleg megszüntette a katolicizmust az országban. Ma Szent Erik ereklyéi az uppsalai katedrálisban találhatóak, és minden évben május 18-án körmenetet tartottak, mely során megáldották a tavaszi vetést az Uppsala-síkságon.

Uppsala katedrális Svédország nemzeti szentélye, ahol több mint 700 éve tartanak miséket, csendes elmélkedéseket, és ahol a svéd királyok koronázását is végezték. A székesegyház építése 1271-ben kezdődött, és 1435-ben szentelték fel. A reformáció után elrendezése átalakult, hangsúlyozva a főoltárt és a hívek számára készült padokat. A székesegyház számos tűzvészen és újjáépítésen ment keresztül. Az 1702-es tűzvész után barokk stílusban újították fel, és a 19. században ismét kibővítették. Az utolsó jelentős felújítást 1971 és 1977 között végezték, amikor modern elemekkel gazdagodott.

Az Uppsala székesegyház gazdag története a svéd kulturális és vallási élet szerves része, ahol a múlt és a jelen találkozik.

A sveák, akik a mai Svédország középső részén éltek, az ország alapítóinak tekinthetők. Történelmük a távoli ókorba nyúlik vissza; Tacitus római történetíró már Kr. u. 98-ban említi őket, mint harcias és tengerjáró népet. A sveák társadalma erősen központosított volt, Gamla Uppsala pedig fontos központként szolgált, ahol uralkodóik éltek, és ahol vallási és politikai tevékenységek zajlottak. A hatalmas sírhalmok és templomok tanúskodnak a sveák gazdagságáról és társadalmi szervezetéről. Pogány rituáléik és fesztiváljaik során áldozatokat mutattak be isteneiknek, például Odinnak, Thórnak és Freyának.

A sveák és a gótok egyesülése hozta létre a Svéd Királyságot. A sveák központi szerepet játszottak a korai svéd állam kialakulásában, és első királyaik is ebből a népből származtak. Híresek voltak hajóépítési tudásukról és tengeri hadviselésükről, aktívan részt vettek a viking portyákban és a kereskedelemben. Vallási központjuk, Gamla Uppsala, a kereszténység terjedésével elveszítette jelentőségét, és helyét átvette a modern Uppsala.

Svédország neve a svea néptől ered. A svéd nyelvben "Sverige"-ként ismert, ami a régi norvég "Svearike" vagy "Sveariki" szóból származik, jelentése "a sveák királysága." A sveák domináns szerepe miatt az ország elnevezése hozzájuk kötődik. Az angol "Sweden" kifejezés is ebből a névből származik, a régi angol "Sweoland" vagy "Sweorice" formákon keresztül.