(2)Második nap: Chai latte, hidak és retró autók - egy hosszú nap Skandinávia felé

Mint már írtam, az ágy egész kényelmes volt, így szívesen aludtunk volna még, de végül sikerült valahogy elindulni 10 óra körül. Gondoltuk, pékségben reggelizni jó ötlet lenne. Nos, nem volt a környéken egy se, így jobb híján beugrottunk a McDonald's-ba. És itt jött a meglepetés: chai latte zabtejjellel!

Nem is volt kérdés, mit fogok inni. Nem is fogyasztottam mást, mert volt zabkekszem. Őszintén, ez volt életem eddigi legfinomabb chai latte-ja – mintha folyékony mézeskalácsot ittam volna. Ki gondolta volna, hogy pont egy Mekiben? Kicsit szomorú, hogy otthon ilyet nem találni... még Svédországban is volt náluk, de ott nem volt ennyire fűszeres, mint a német Mekiben. Persze, utólag rájöttem, hogy azért, mert feljebb elég tejesre csinálják a lattékat. Talán sok Babycino-t kell csinálniuk. :)

A következő megállónk nagyjából egy órányira volt, Handewittben. Ez volt az utolsó hely, ahol még érdemes volt tankolni, mert Dániában az árak úgy megugranak, mint Norvégiában. Drága, na. A Scandinavian Parkba is benéztünk, hogy felmérjük, hazafelé mit érdemes majd megvenni. Nem akartunk még cipekedni, főleg hogy az autóból a gyakori szálláscserék miatt elég sokat pakoltunk ki-be, de azért körülnéztünk. Vasárnap volt, így persze tele volt emberekkel. Láttunk skandináv cuccokat, de inkább német és dán volt minden. A legtöbben a hatalmas gumicukor-kiszerelésekért jöttek – kasszáknál óriás dobozok tornyosultak.

Mi két magkeveréket vettünk az útra, és amikor megláttam a fűszeres Party Mixet...nem tudtam ellenállni. Ilyen finomságokat otthon sehol sem találni! Legalábbis nem ilyen vegyes formában.

Ahogy továbbmentünk Dániába, átszeltük a Kis-Baelt hidat, ami még ingyenes volt. Odense (Dánia harmadik legnagyobb városa) közelében álltunk meg egy pihenőnél, ahol padok, zöld terület, fák és egy kis tó vártak minket. Piknikeztünk egyet, körbesétáltuk a tavat – még pár vizityúkot is láttunk. Elmentünk mosdóba, ami egyébként Csehországtól alapból ingyenes volt, nem úgy, mint Magyarországon és Szlovákiában. (Ezalól kivételt képzett hazafelé egy német mosdó, ami 1 euró volt és minden lehúzás után automatikusan végigfertőtlenítette az ülőkét.)

Ezután jött a Nagy-Baelt híd, aminek az útdíja már fizetős. Online előre nem tudtuk megvenni a jegyet, így helyben rendeztük a dolgot. Szerencsére külön sávok voltak bankkártyás és készpénzes fizetéshez, de a készpénzes rendszer épp nem működött. Nem is baj, mivel amúgy sem váltottunk semmit, csak némi eurót hoztunk vésztartaléknak, ha kell, akkor tudjunk váltani.

Azt még hozzátenném, hogy Németországtól nem volt fizetős semmilyen autópálya vagy autóút, kivéve 1-2 ilyen hidat és Norvégiában pár útszakaszt. Pedig ezeket folyamatosan karbantartják. (Mivel tökéletes az útminőség, felújításnál biztos nem a legolcsóbb anyagot és nem a legcsapnivalóbb munkásokat alkalmazzák.)

A dán vidéken keresztülhaladva sajnos nem találtunk semmi különösen érdekeset. Persze biztos vannak szép helyek, különösen a partokon, de mi Dánián ekkor csak keresztülhaladtunk. Olyan délután 5 óra körül értünk az Öresund hídhoz. Nagyon sokan voltak, lassan haladt a sor, de szerencsére dugó nem volt. Itt előre megvettük a jegyet online, így a zöld sávban átjutottunk gyorsan, rendszám alapján nyílt a kapu. Nem kompoltunk, mert sem időben, sem pénzben nem lett volna nagy különbség, viszont így nem volt az idegeskedés, hogy vajon elérjük-e a kompot.

Az eredeti terv az volt, hogy megállunk Malmőben az IKEA-ban ebédelni, de nem voltunk éhesek, úgyhogy továbbhaladtunk. Svédországban egyre több retró járművet láttunk, amin persze poénkodtunk is: "Itt nem jachtokra költik a felesleges pénzüket, hanem régi autókat újítanak fel!" A következő terv egy különleges kis pékség meglátogatása lett volna Slöingében, de sajnos 16 órakor zártak, és ezt a tervet is buktuk. Végül 19:30 körül érkeztünk meg Falkenbergbe. A strandnál még fürdőzőket is láttunk, mások már pakoltak. Belesétáltam a vízbe, de hideg volt, úgyhogy csak kicsit áztattam a lábamat. :) 20 óra után bementünk a városba sétálni, ahol megint sok retró járművel találkoztunk. A színes házak pedig teljesen elvarázsoltak, tökéletes harmóniában voltak. Itt vált szükségessé a következő tankolás. Hamar feltűnt, hogy északon az önkiszolgáló tankolás a menő, ahova beálltunk pl. nem is volt más lehetőség. :) Persze, az agyunkat megint át kellett állítani logikusra. Ugyanis itt nem úgy működik, hogy egy valamilyen összeget kiválasztasz, majd fizetés után azt tankolhatod bele az autóba, hanem a tankolás elején megterhelik a bankkártyát egy bizonyos összeggel. A tankolás befejeztével pedig a különbözet visszakerül a bankszámlára.

A nap végén még három órányi autózás várt ránk Vrångebäckig, ahol a szállásunk volt. Sötétben érkeztünk, és emiatt egy kicsit keresgélnünk kellett a szállást, de végül megtaláltuk. Kedves és nyugodt környék, gyönyörű fű fogadott minket. Így ért véget a nap, és az autóban már benne volt az első 2000 km.