(17)Tizenhetedik nap: A rézbánya és vörös házak - Egy nap Falunban

Ez a nap igazán lazán indult – nem rohantunk sehova, sőt, még a reggelinket is a teraszon költöttük el, ami a lovardára és egy erdőre nézett. A panoráma? Pompás. Mondhatni, ennél idillibb kezdést nehezen tudnék elképzelni. Még a kávé is finomabb volt így, hogy a zöldellő erdőre néztünk.

Kicsit talán túl sokáig élveztük a nyugalmat, mert délutánra hagytuk a kirándulást – viszont így már nem volt időnk mindkét tervezett célpontot megnézni, úgyhogy Sundborn helyett inkább Falunba tértünk vissza. Előző nap is itt jártunk a Dalarna Múzeumban, de még maradt felfedeznivaló.

Először is a híres Elsborg városrészt vettük célba. Ez nem egy hétköznapi hely, hiszen Elsborg története a 17. századra nyúlik vissza, amikor a svéd rézbányászat igazi aranykorát élte. Persze, ne arra számítsunk, hogy bányászokat látunk kalapácsokkal hadonászva, de a történelmi hangulat abszolút átjárja a helyet. Falun város, és különösen Elsborg híres volt a Stora Kopparberget rézbányáról, amely több évszázadon keresztül meghatározta az itteni életet. A keskeny utcák, és a falunvörösre festett faházak valóságos időutazást nyújtanak. Nem csoda, hogy ez az árnyalat már-már Svédország nemzeti szimbóluma lett!

Elsborg anno a bányászok otthona volt. Nem könnyű életet éltek, de az összetartó közösség mindennapjait a bányászat határozta meg. Ma pedig ez az autentikus városrész igazi turistamágnes, és 2001-ben az UNESCO is felfigyelt rá, így a Világörökség része lett.

Nekünk meg csak sétálni kellett a kis utcákon, hogy a régi idők hangulata szinte életre keljen. Amikor aztán rápillantottunk a térképre, és észrevettük, hogy a híres Faluni bánya (Stora Kopparberget vagy Falu Gruva) nincs messze, Petit valósággal elkapta a felfedezőkedv. Gondoltam, miért is ne? Az előző nap elég türelmes volt, amikor a kurbitsfestményeket, népi bútorokat és újabb dalalovakat nézegettük, most ideje volt, hogy ő is elmélyüljön valamiben, ami felkelti az érdeklődését. Így hát elindultunk a bányához, ami egyébként Dalarna megye történelmének fontos része. Ebből a bányából származik a híres faluni festék (Falun Rödfärg) vörös színét adó alapanyag. Körbejártuk a kijelölt útvonalat az egykori bánya körül, ahol különös volt a kénes szag és a sárgás színű vízfolyások, amelyek a bányászati ásványokból származnak. Az egész élmény még inkább felfedező kalandnak bizonyult. A látogatás során néhány épületet is megtekinthettünk, amelyek fennmaradtak a bánya működéséből. Ilyen például a Creutz felvonóház, amely egy vízikereket és egy felvonót tartalmaz. A felvonóház a XIX. század technológiáját képviseli, és az egyetlen fennmaradt ilyen épület Svédországban. A vízikerék, amely felső meghajtású, lehetővé tette az érc és egyéb anyagok fel- és lemozgatását az aknákban.

A bánya után besétáltunk Falun központjába is, mert még be szerettem volna nézni a Renbiten faluni boltjába. Út közben egy régi vörös házikó ablakában felfedeztem (szerintem) a világ legfurcsább dalalovát. Talán a nőiességet akarta kifejezni boszorkányos módon a seprűvel a kezében álló falovacska, bár a fél női mell és nemiszerv kialakítás rajta elég furcsa volt.

Visszatérve a Renbitenre, ez egy hagyományos számi cuccokat áruló üzlet, a rénszarvashústól kezdve a számi ékszereken át, a bögrékig minden érdekesség van. A főtér közelében láttunk még pár érdekességet, pl. dalalovon lovagló viking graffitit, de egy emlékszobrot is Engelbrekt Engelbrektsson-ról a templom előtt.

Rengeteg információt dokumentáltam a látogatás alatt, amit alább megosztok, illetve legalul képgaléria is lesz. :)

A nap végén már épp visszatértünk a szállásra, amikor megláttuk, hogy a faluni sportcsarnoknál (Lugnet) éppen egy retró autós találkozót rendeztek. Persze nem hagyhattuk ki! A régi járgányok látványa remek zárása volt a napnak. Este aztán megint kiültünk a teraszra, hallgatva a távoli erdők nyugalmát – na meg a szállásadó kutyájának vonyítását. Ez utóbbi már annyira farkasszerű volt, hogy egy pillanatra el is bizonytalanodtunk: biztos, hogy csak egy kutya?

Szóval, ilyen volt egy napunk Falunban – történelem, rézbánya, és egy csipetnyi retró autós romantika.

Falu Gruva történelem, Falun Rödfärg festék, érdekességek:

A régi legendák egy Kare nevű kecskéről szólnak, aki felfedezte az érceket a Falun bányában. Kare a lejtőn legelt, és amikor a szarvát a földhöz dörzsölte, az vörösre színeződött. Gazdája felismerte az értéket, és elkezdett ásni. Hamarosan egy gazdag rézérc-telér került elő, és itt nyitották meg az első bányát. A helyet Bockbackennek vagy Kecske-lejtőnek nevezték el. A kecskéről és gazdájáról szóló legendák más bányákhoz is kapcsolódnak, például a németországi Harzban és Rammelsbergben, valamint a norvégiai Rørosban, ahol a történet szerint egy rénszarvas találta meg a rezet. A Falun bányában található ércek több mint két milliárd évvel ezelőtt keletkeztek heves vulkánkitörések következtében. Akkoriban Skandinávia az Atlanti-óceán déli részén helyezkedett el, és az ásványok homokkal keveredtek, ami később kvarcit, leptit és csillámpala formájában maradt meg. A bányában több mint 130 különböző ásvány található, és a régészek talaj-, üledék- és pollenmintákat vettek a terület gazdag történetének feltárására.

Története: A Falun bánya a Gruvrisberget keleti lejtőjén található, ahol egykor egy tó volt. A tó üledékkel telt meg és mocsárrá alakult. A helyi gazdák itt kezdték az ércbányászatot. Ahogy a bányászat növekedett, kereskedőhely alakult ki a folyó mellett, amely később Falun néven városként továbbfejlődött. A 17. századra Falun Svédország második legnagyobb városává nőtte ki magát, körülbelül 6000 lakossal.

A bánya több ezer évig működött, és a 17. és 18. században a legnagyobb munkahely volt Európában, ahol legfeljebb 1300 bányász dolgozott. A bánya jelentős jólétet biztosított Svédországnak, és hozzájárult ahhoz, hogy az ország nagyhatalommá váljon Európában. Fénykorában a Falun bánya a nyugati világ réztermelésének kétharmadát adta.

A város a bányászat köré épült, és a középkor végére Falun már nagyobb volt, mint Svédország legtöbb városa. 1641-ben Falun városi rangot kapott, és az új várostervezés magában foglalta a Kristine templom, a Store Torget tér és az egyenes új utcák kialakítását. A bányászokat új városrészbe, Elsborgba költöztették, míg a kereskedők és kézművesek a városközpontban telepedtek le. Falun építészeti stílusa Észak-Németország városaira hasonlít, német nevekkel, és az egyik legnagyobb faipari város Skandináviában. A Carl XVI. Gustaf kilátót maga a király nyitotta meg 2002-ben. A kilátónál egy szobor található, amely a faluni világörökségi helyszínt jelképezi, és Jörg Jeschke műve. A bánya már a nyolcadik században működött. Az első dokumentumok az 1288-as és 1347-es évekből származnak. Az 1288-as cserelevél megerősíti, hogy Peter, Västerås püspöke megszerzett egy részesedést a bányából, amelyet akkoriban Tiskasjöbergnek hívtak. A bánya neve az évek során változott, és leginkább Falun bánya vagy Stora Kopparberget néven ismert.

A 15. században a bányászmesterek nagy befolyással bírtak Dalarna és Svédország gazdaságára és politikájára. A 16. században I. Gusztáv király azonban összeütközésbe került velük, és végül a bányászmesterek politikai hatalma megszűnt. Az 1570-es években a bányászat technikai fejlődése hozzájárult a rézigény növekedéséhez Európában. A 17. századra a Falun bánya a legnagyobb réztermelő volt a nyugati világban.

A 18. század végén a réztartalékok csökkentek, a 19. századra a hangsúly a vastermelésre és az erdészeti termékekre helyeződött. 1888-ban a bányavállalatot Stora Kopparbergs Bergslags AB-vé alakították át. Az 1980-as évekre a Stora a világ tíz vezető erdőipari vállalata közé tartozott, és 1992-ben a bányászat befejeződött a Falun bányában. 1998 óta a vállalat a Stora Enso csoport tagja, és 2000 óta a bányát a Stiftelsen Stora Kopparberget alapítvány birtokolja és kezeli. 2001-ben az UNESCO felvette a Falun bányát a világörökségi listára, és a város egyes részei, valamint a bányamesterek vidékével együtt védett helyszínt képez.

Épületek: Creutz felvonóház: A Creutz felvonóház egy vízikereket és egy felvonót tartalmaz, amely vasdrótokat működtetett, hogy ércet, személyzetet és építőanyagot emeljen vagy süllyesszen az aknában. Az épületet Håkan Steffansson mérnök tervezte 1855-ben. Az 1875-ös újjáépítés után a felvonó egészen 1916-ig működött. Ez az egyetlen fennmaradt XIX. századi felvonóház Svédországban.

Az épület két részre oszlik: egy száraz és egy nedves részre. A nedves részben található a vízikerék, míg a száraz részben a felvonókerék. A kerék működtetéséhez szükséges vizet a bánya délnyugati tavaiból érkező vezetékekből szállították. Az épület mindkét oldalán átlós merevítők találhatók, amelyek oldalsó stabilitást biztosítanak az építmény nehéz mozgó részeihez. A vízikerék mozgását és az irányváltoztatást egy felvonókezelő irányította, aki a kerék oldalán lévő kunyhóban dolgozott.

Vízikerék: A vízikerék felső meghajtású, ami azt jelenti, hogy a vizet felülről kapja. A kerék tengelyből, két párhuzamos keréktárcsából, küllőkből, egy deszkázott külső keréktárcsából és vödrökből áll. A víz a csúszdából a kerék fölötti víztartályba gyűlt össze. Amikor a vízáramot elengedték, az a vezetékeken keresztül futott és a keréken lévő vödröket érte. A kerék percenként 3-4 fordulatot tett, és visszafordítható volt, hogy különböző irányokba tudjon forogni. Télen a vízikerék megfagyásának megakadályozására dupla falakat építettek, és a belső falazaton hornyokat alakítottak ki, hogy a víz gyorsan lefolyjon a kerékgödörbe. A vízikerék által mozgásba hozott felvonókat a helyi gazdák és bányászok a bányászati tevékenységek során használták.

Falu Rödfärg: Ehhez a festékhez használt pigment a Falun bányájában történő ércbányászatból származik. Az ércet kézzel válogatják, és az alacsony réztartalmú köveket hulladékhalmokba helyezik. A vas-oxid, amely a pigment vörös színét adja, az ércben található vas, pirit, piritvasérc és kalkopirit bomlása során képződik. Amikor a vasat tartalmazó ásványok lebomlanak, limonit keletkezik, amely sárga vagy sárgásbarna színű. A pigment előállítása két szakaszra oszlik: a keverési és az égetési fázisra. A keverési fázisban a nyersanyagot vízzel keverik, hogy az apró, lebomlott anyagokat ki lehessen mosni a kövekből. Az apróra őrölt anyagot egy ülepítő medencébe pumpálják, ahol néhány hónap alatt leülepszik, majd az átszűrt vizet elvezetik. Az anyagot kiszárítják, és az összes víz elpárologtatása után 150 fok körüli hőmérsékleten szárítják, majd égetik. Az égetési hőmérséklet fokozatosan növekszik 500 fokról körülbelül 700 fokra, ahol a limonit vas-oxiddá alakul, vörös színt adva a pigmentnek. Az égetési hőmérséklet további növelésével sötétebb árnyalatokat lehet elérni, és 950 fok körül akár fekete árnyalatot is elő lehet állítani. Minden órában tesztelik a folyamatot, hogy biztosítsák a pigment megfelelő árnyalatát, majd az égetési folyamat végén az anyagot finomításra és tárolásra készítik elő.

Ma a Falu Rödfärg egyre bővülő termékcsaládot jelent, amely összekapcsolódik az otthonnal. Az eredeti mészfestéket új színekkel fejlesztették ki, és ma már elérhető vörös, élénkpiros, szürke és fekete festékben is. Nagyobb épületekhez, például mezőgazdasági épületekhez spray formájában is kapható. A Falu Rödfärg Original Svédország leginkább kipróbált házfestéke, de van egy korlátja: csak festetlen vagy meszelt fára lehet festeni. Kifejlesztettek egy modern alternatívát azoknak, akik a hagyományos, matt felületű kinézetet szeretnék elérni, de más anyagokra is festhetnek. Ez a Falu Rödfärg Façade Paint, amely modern homlokzatfesték tulajdonságait kombinálja a hagyományos mészfesték megjelenésével. A homlokzatfestékek kiegészülnek a Falu Rödfärg Knut&Foder festékkel, amelyet kifejezetten a házak legsebezhetőbb fa részleteinek védelmére fejlesztettek ki.

A legtöbb festékmárka a festékhez kapcsolódik, de ha valaki azt mondja „Falu Rödfärg”, a svéd emberek olyan dolgokra gondolnak, mint a nyár, a nap, a nagymama, a szamóca, a fagylalt vagy a szabadság. A Falu Rödfärg hatással van milliónyi emlékre és érzésre, és új lehetőségeket teremt pozitív élményekhez. Gyökerei a svéd építészeti hagyományokban és a kulturális örökségben rejlenek. Az ezt a márkát viselő termék mögött 250 évnyi „csendes tudás” áll, amely mindenre kiterjed: a pigment kezelésétől a lenmagolaj minőségéig, amely meghatározza a festék tulajdonságait. Az építészek és azok, akik Faluvörös házakban élnek, mind különleges érzést kapcsolnak a festékhez. Olyan márka ez, amelynek minőségét az emberi érzékek határozzák meg, és amely folyamatosan fejlődik, hogy megfeleljen a modern igényeknek, miközben megőrzi a hagyományos értékeket.

Engelbrekt Engelbrektsson: (kb. 1390 – 1436. május 4.) svéd nemes, Svédország katonai kormányzója, a svéd szabadság harcosa és nemzeti hős. Ő volt a vezetője az Engelbrekt-felkelésnek, amely megfosztotta a svéd tróntól VII. Eriket, a kalmari unió királyát. Engelbrekt Engelbrektsson dalarnai nemesember és bányatulajdonos volt, és maga is szorosan kötődött a régióban tevékenykedő bányászokhoz, akik központi szerepet játszottak a felkelésében.

Engelbrekt családja az 1360-as években települt át Németországból, és Dalarna térségében váltak bányatulajdonosokká. Felháborodott azon, ahogyan a dán helytartó a bányászokat sanyargatta és túladóztatta, ami különösen érzékenyen érintette a helyi gazdaság szívét jelentő bányász közösségeket. Miután a király elutasította Engelbrekt panaszait, 1434-ben nyílt fegyveres felkelésbe kezdett, amelyhez a bányászok és parasztok mellett a nemesség és az Államtanács tagjai is hamarosan csatlakoztak. A felkelés gyors sikere megmutatta a svéd nép és Engelbrekt karizmatikus vezetői képességeinek erejét.

Engelbrektet 1435-ben az arbogai rendi gyűlésen az ország katonai kormányzójává választották, amely a svéd történelem egyik legkorábbi parlamentáris eseményeként is jelentős. Bár a nemesség és a papság később Karl Knutsson Bondét támogatta, Engelbrekt központi szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen maradt, amíg 1436-ban egy régi ellensége, Måns Bengtsson meg nem gyilkolta.

Halála után Engelbrekt Engelbrektssont szinte szentként tisztelték, és örebroi sírjához zarándoklatok indultak, ahol állítólag csodás gyógyulások történtek. Bár a reformáció véget vetett vallásos kultuszának, Engelbrekt egy másik szinten még fontosabbá vált: a svéd függetlenség és az idegen befolyás elleni küzdelem jelképévé vált.

A Falunban található Engelbrekt Engelbrektsson-szobor szimbolikusan kapcsolódik a svéd viking örökséghez. Bár Engelbrekt maga nem volt viking, a viking szellemiség – a szabadság, harc és függetlenség iránti elkötelezettség – egyértelműen megjelenik az ő alakjában is. Az Engelbrekt-felkelés és a vikingek hódító múltja közötti párhuzam rámutat Svédország hosszú történelmi harcaira az idegen befolyás ellen. Engelbrekt Engelbrektsson mint nemzeti hős tökéletesen illeszkedik ebbe a hagyományba, és ez a szobor a svéd szabadság és önrendelkezés szimbóluma. Nemcsak a múlt emléke, hanem a svéd nemzeti identitás és függetlenségi harc örökségének része.