(16)Tizenhatodik nap: Dalarna csodái - Természeti és kulturális kincsek felfedezése

Ha már Dalarnáról van szó, akkor készüljetek fel egy igazi, tömör gyönyör utazási beszámolóra, mert ezt a megyét nem lehet pár mondatban bemutatni! :)

Bár az alábbi írás hosszabb lesz, mint az eddigiek, ne hagyjátok ki, hiszen olyan információkat osztok meg, amit még a svéd kultúra és művészet világában járatlanok is értékelni fognak.

Miután elhagytuk a leksandi szállásunkat, dél körül megérkeztünk a mesés Siljansnäs-ba, hogy pótoljuk az előző nap kimaradt Naturum Dalarna látogatást. Ez a hely nem volt olyan vad, mint néhány korábbi kalandunk, inkább a Fulufjället Nemzeti Park nyugalmát idézte. A távolban néha felcsendülő puskadörrenések pedig csak növelték a misztikumot – mintha egy skandináv thriller kellős közepén találtuk volna magunkat.

A Björkberget csúcsán álló kilátótorony már 1933 óta népszerű célpont, és nem is csoda! Több ezer bátor túrázó taposta már a torony meredek lépcsőit, hogy megcsodálhassa a Siljan-tó és a környező táj szépségét. Ha valaki fel akar jutni a 32 méter magas kilátó legfelső szintjére, 117 lépcsőfokkal kell megküzdenie – de hidd el, minden egyes fok megéri! A torony új verzióját 2021-ben adták át, így a 2024-es látogatásunkkor már mi is élvezhettük a lenyűgöző kilátást. A lépcsők megmászása közben szintől-szintre a táj egyre inkább kibontakozik, a tetején pedig egy üvegezett, körpanorámás kilátó vár, ami esős napokon is megállja a helyét. És ha szereted a szabad kilátást, a legfelső szinten ezt is megtalálod, onnan egész Svédország szívét láthatod. :)

A kilátóhoz épített Naturum Dalarna látogatóközpont önmagában is műalkotás, fenntartható anyagokból és környezetbarát technológiákkal készült. Az épület tökéletes harmóniában áll a természettel.

A bent található kisebb kiállítások pedig a skandináv természet szépségeit, Dalarna kulturális örökségét és az itt élő állatvilágot mutatják be. Interaktív kiállítások révén találkozhatsz a helyi élővilággal és egy kicsit betekinthetsz a jávorszarvasok, medvék és madarak életébe is. Miközben végigjársz ezen a varázslatos helyen, a természet csodái mellett a régió hagyományos svéd kultúrájába is belekóstolhatsz. A Naturum különböző kulturális programokat is szervez, ahol megismerkedhetsz a dalarnai népművészet rejtelmeivel, például a híres Dalaló faragásával vagy a helyi népzenei hagyományokkal. Mindez ráadásul ingyenesen látogatható!

A látogatóközpont körül egy kisebb túraútvonal is vár, ahol állatszobrok és táblák segítenek felfedezni a helyi élővilágot. Bár mi csak ezen a környéken tudtunk sétálni, a ragyogó időjárás igazán felejthetetlenné tette a napunk első felét. Könnyen eltölthettünk volna itt egy egész napot is, de a következő kaland már várta, hogy felfedezzük: a Dalarna Múzeum Falunban! Mivel ez csak ezen a napon volt nyitva (másnap zárva tartott), muszáj volt gyorsan útra kelni. Falun egyébként Dalarna központi városa, legalábbis nekem mindig olyan érzésem van, mintha minden út ide vezetne. :) Pontban 15 órakor érkeztünk Falunba, és két óránk maradt, hogy bejárjuk a múzeumot.

A Dalarna Múzeum egy igazi kulturális kincsesbánya, amely bemutatja a régió gazdag történelmét, művészetét és hagyományait. Az egyik legnagyobb attrakció itt a Dalaló történeti kiállítás.

Ez a híres svéd népi faragvány, amely Dalarna népművészetének szimbóluma, különleges helyet foglal el a múzeumban (és a szívemben is). A kiállításon mélyebben megismerheted a dalalovak történetét, a faragás hagyományait és a színpompás motívumok jelentését. Ez az élmény igazi időutazás, amely még azokat is elvarázsolja, akik egyébként nem rajonganak a művészetekért.

De nem csak a dalalovak miatt volt érdemes ellátogatni ide. A múzeum külön részt szentelt a mindennapi dalarnai életnek – betekintést nyerhettünk a hagyományos falusi életbe, népviseletekbe, és még a régi svéd ünnepekbe is. A nők szerepének változása különösen érdekes volt – megtudhatod, hogyan formálták át a svéd társadalmat, miközben a férfiak talán csak a sarokban vakargatták a fejüket. :)

A dalai festészet szekció pedig egyszerűen varázslatos volt (számomra legalábbis mindenképp). Már az interneten is láttam fotókat róla, de amikor odaértünk, egy olyan világban találtam magam, ahol a festészet és a bútortervezés kéz a kézben járnak – és nem is akármilyen kapcsolatban, hanem olyanban, mint a svéd erdők a hűvös levegővel. Mintha ezek a bútordarabok és festmények nemcsak a falakat, hanem a levegőt is megtöltötték volna valami titokzatos, mégis otthonos érzéssel.

A dalai festészet, ami a Dalarna régió népművészeti stílusát jelenti, egy életérzés is. Az itt kiállított alkotások és bútordarabok olyan színesek és vidámak, hogy szinte hallani lehet, ahogy a festőecsetek kacagnak munka közben. Az egyik pillanatban egy virágos komód előtt találod magad, amely mintha azt sugallná: „Miért is elégednél meg egy sima komóddal, amikor akár egy kis erdei tündérkert is lehetne belőle?” Aztán ott van a híres dalaló, amelyen szintén visszaköszönnek ezek az élénk, örömteli színek és minták.

Ezek a bútorok nem egyszerűen használati tárgyak – ezek a svéd mesevilág kapui, ahol minden csipkés motívum és virág egy új történetet mesél el.

A múzeumban látható dalai festmények mintha maguk is éltek volna. A falakon virágzó csodák, madárdalba fagyasztott pillanatok, amiket a művészek az évszázadok során annyira hitelesen és szeretettel vittek vászonra és fára, hogy az ember szinte már hallani véli a festményekből áradó csendes erdei zsongást. És ha valaha úgy érezted, hogy egy régi bútordarab unalmas, hát itt garantáltan meggondolod magad!

De miért is tetszenek ezek ennyire nekem? Talán azért, mert a dalai festészet nem akar több lenni annál, ami: egy őszinte, szívmelengető emlékeztető arra, hogy az egyszerű dolgokban rejlik az igazi szépség.

És ahogy ott álltam, az egyik festett láda előtt, arra gondoltam, hogy talán ez az, amit a mi napjainkból is hiányolunk egy kicsit. Egy csipetnyi szín, egy kacaj egy régi bútoron, ami valami igazán örökérvényűt üzen: hogy néha az egyszerűségben találjuk meg a legnagyobb boldogságot. :)

De menjünk tovább. Ismered Selma Lagerlöföt? Na és Nils Holgerssont? Selma, a Nobel-díjas írónő élete és munkássága is helyet kapott a múzeumban. Megcsodálhattuk a rekonstruált könyvtárát, ahol szelleme még mindig ott kering a sorok között. Sajnos az eredeti faluni házát több évtizede lebontották, de a könyvtár és dolgozószoba újjáépítése a múzeumban lehetővé teszi, hogy betekintsünk a Falunban leélt mindennapjaiba és megértsük, hogyan formálta Svédország irodalmát. Híres művét, a „Nils Holgersson csodálatos utazásai”-t is Falunban írta, tehát Dalarna inspirálta. :)

A múzeum nagyszerű tárlatot nyújtott Anders Zorn és Carl Larsson munkáiból is. Az ő műveik tökéletesen megmutatták, hogyan formálta Dalarna régió kultúrája és tájai a művészetüket. Zorn és Larsson mintha két különböző bolygóról jöttek volna, de mégis valahogy tökéletesen kiegészítették egymást – Zorn portréi és Larsson akvarelljei között sétálva néha olyan érzésem volt, mintha egy svéd álomban járnék, ahol minden egyszerre otthonos és idilli.

Zorn, a svéd impresszionizmus egyik legnagyobb alakja, és Carl Larsson, a svéd szecesszió mestere volt. Bár eltérő stílusban dolgoztak, mindketten az autentikus svéd életmód és kultúra iránti szeretetüket fejezték ki műveikben. Barátságuk mély, kölcsönös tiszteleten alapult, és időnként szakmai tanácsokkal is segítették egymást.

Mindkét művész számára Dalarna nem csupán egy földrajzi helyszín volt, hanem kulturális és művészi inspiráció forrása is. Ez a Dalarna, amely Svédország középső részén helyezkedik el, különleges helyet foglal el a svéd nemzeti identitásban is. A régió híres még különféle népi fesztiváljairól és szokásairól, különösen Midsommar idején. Zorn és Larsson számára ez a megye nem csak egy hely volt, ahol éltek, hanem egyfajta eszme, amely életüket és művészetüket meghatározta. Mindketten a svéd vidék szépségét és az egyszerű, hagyományos életmódot helyezték a középpontba, ami műveikben is tükröződik.

Ezen kívül, a múzeum grafikai kiállítása is lenyűgöző. A Falugrafikerek kiállítása, amely bemutatja Helge Zandén, Bertil Bull Hedlund, Stig Borglind, David Tägtström és Hans Norsbo munkáit, valamint Axel Fridell grafikai műveit. Különleges figyelmet kapott Axel Fridell „Mr Simmons (The Reader)” című grafikája, amely Svédország egyik leghíresebb grafikai magazinjában jelent meg. A kiállításon megnézhettük Stig Borglind műterméből származó állványokat és eszközöket is, amelyek bemutatják a grafikai munka folyamatát a múltban. (De jó lenne egy olyan művészasztal, macskák nélkül... :) Az európai grafikai technika történetébe is betekintést nyújtott a kiállítás, amely különleges ritkaságokat tartalmaz.

Külön szeretném megemlíteni Rune Lindström: Ett spel om en väg című művét, amely szintén kiállításra került a múzeumban, és pár illusztráció is tőle. Ezek az illusztrációk annyira gyönyörűek, és fel sem tűnik, hogy több, mint 50 évesek. Rune Lindström egy elismert svéd író és grafikus volt, aki számos könyvet és grafikai munkát készített, és ebben a művében is az irodalmi és grafikai művészetek ötvözetével teremtett valami különlegeset. A „Ett spel om en väg” (Egy játék az útról vagy angolul A mennyország játéka) című könyv egy metaforikus utazásról szól, amely a belső felfedezés és önismeret keresését reprezentálja. Az út, amelyet a cím sugall, nem csupán fizikailag vezet egy helyre, hanem a lélek mélyebb rétegeibe is elkalauzolja az olvasót.

A könyv tele van filozófiai és lélektani reflexiókkal, amelyek az önmegvalósításról és a személyes fejlődésről szólnak. Grafikái és illusztrációi hozzáadott értéket képviselnek, és hozzájárulnak a mű vizuális élményéhez.

Rune híres volt arról, hogy műveiben egyesítette a vizuális művészeteket és az irodalmat. Ez a könyv is tükrözi ezt a megközelítést, amely a svéd grafikai művészet hagyományainak része. A könyv bemutatja egyedi, kreatív látásmódját, amely a svéd kultúra és társadalom mélyebb megértését célzó művészeti és irodalmi kísérletezéseket tükrözi. Munkái hozzájárultak a svéd irodalom és grafika fejlődéséhez, és ez a könyv is fontos darab ebben a kontextusban. Gyönyörűség!

Ahogy közeledett a záróra a múzeumban, sajnos nem volt más választásunk, mint búcsút inteni a kiállításoknak. Azonban a nap fénypontjait szerencsére nem hagytam veszni – minden látványt igyekeztem alaposan dokumentálni, hogy később újra és újra átpörgethessem az élményeket.

Tudtátok, hogy Svédországban kiemelt figyelmet fordítanak a kultúra szabad elérhetőségére? Több múzeumba is ingyen vagy nagyon alacsony belépővel juthatunk be, és a fotózást is bátorítják, persze vaku nélkül.

Annyira elmerültem a kiállítások fotózásában és az apró részletek megörökítésében, hogy szinte észre sem vettem, milyen furcsán néz rám 1-2 ember. De hát mi mást tehet egy kultúra- és művészetrajongó, mint hogy megszállottan dokumentál? Azt hiszem, a helyiek kicsit meglepődtek azon is, hogy külföldiként ilyen mély érdeklődést mutatok a svéd művészet iránt – de hát ez csak növeli a kaland élményét!

Miután elhagytuk a múzeumot, még bevásároltunk egy közeli ICA boltban, aztán irány a szállás Skuggarvetben, amely egy lófarmon található, valahol Falun és Sundborn között. A szállás önmagában is élmény volt – bár tipikus svéd takaríts magad után hely volt, ahol nemhogy konyharuhát, de még szappant sem találtunk. (persze ilyen helyzetekre is felkészültünk és a szállás amúgy pöpec volt) Azonban ezeken túllépve, a gyertyák elővarázsolták azt a bizonyos mysig, vagyis meghitt hangulatot, ami Svédországban annyira népszerű.

Az este végül egy meglehetősen meleg galériaágyban zárult – szúnyogháló hiányában az ablakokat sem hagyhattuk nyitva. De minden apró kényelmetlenség eltörpült a nap felfedezései mellett. Dalarna valóban az a hely, ahol minden egyes kaland újabb csodát rejt!

Képzeljétek, csak a múzeumban majdnem 300 fotót lőttem! Ezért úgy döntöttem, hogy a blog végén külön képgalériákba rendezem őket, témák szerin. Illetve a múzeum oldalán elérhető PDF fájlokat is felteszek a dalai művészetről, öltözködésről és a dalalovakról, hogy ti is részesei lehessetek ennek az élménynek. :)

Falugrafikerek (Falu graphic artists):

A Falugrafikerna egy csoport svéd grafikus művész, akik jelentős hatással voltak a svéd grafikai művészet fejlődésére a 20. század közepén. A csoportot a Falun városában található grafikai műhely, a Falugrafiska, köré szervezték. A Falugrafikerek munkássága a svéd grafikai művészet történetében kiemelkedő szerepet játszott, különösen az 1950-es és 1960-as években. Együttes munkájuk jelentős hatással volt a svéd grafikai kultúrára, hozzájárulva a svéd grafikai művészet nemzetközi elismeréséhez. A csoport által képviselt stílusok és technikák segítettek a svéd grafika modern irányvonalának kialakításában.

Fontos tagok és munkáik:

1. Helge Zandén – Zandén munkássága ismert volt az erőteljes grafikai stílusáról, amely gyakran szocio-politikai témákat dolgozott fel. Munkái a svéd társadalmi és politikai kérdéseket reflektálták.

2. Bertil Bull Hedlund – Bull Hedlund a grafikai kifejezés új formáit kereső művész volt, munkáiban a kísérletező technikák és a modernista hatások keveredtek.

3. Stig Borglind – Borglind munkái a tradicionális svéd grafikai technikák és a kortárs megközelítések kombinációját képviselik. Műveinek színes palettája és részletes kidolgozottsága figyelemre méltó.

4. David Tägtström – Tägtström munkássága híres volt a geometrikus formák és a színek innovatív használatáról. Grafikáiban gyakran keveredtek a hagyományos és modern elemek.

5. Hans Norsbo – Norsbo munkái a grafikai kifejezés széles spektrumát ölelik fel, gyakran bemutatva a svéd táj és élet szimbolikus ábrázolását.

Axel Fridell – Fridell neve szinte elválaszthatatlan a svéd grafikai művészet történetétől. Legismertebb munkája a „Mr Simmons (The Reader)” című grafikája, amely egy ikonikus darabja a svéd grafikai művészetnek. A Dalarna Múzeum oldalán elérhető PDF-ek (angol nyelven):

1.Képek a Naturumról:

2.Képek a Dalarna múzeumból (dalarnai népviselet, dalafestészet)

3.Dalaló történelem, dalai művészet

4.Dalarnai élet, zene, Selma

5.Anders Zorn, Carl Larsson és a falugrafikerek