(15)Tizenötödik nap: Dalaló mennyország - Nusnäs és Mora

Reggel izgatottan pattantam ki az ágyból, mint egy gyerek karácsonykor, mert ezen a napon indultunk Nusnäs felé, a dalalovak hazájába! Oké, egy kicsit vissza kellett mennünk az úton, de semmi sem tántoríthatott el. Amint odaértünk, az első dolog, ami szembejött, egy zseniális figyelmeztető tábla volt. Nem, nem a klasszikus „vigyázz gyerek” jelzés – három cica sziluettje díszelgett rajta, ezzel a felirattal: „Här bor värdefulla katter utan trafikvett,” vagyis: "Itt értékes macskák élnek, akiknek fogalmuk sincs a közlekedési szabályokról." Ezt egyszerűen le kellett fotóznom!

Mivel hétvége volt, azt hittem, csak a Grannas A Olsson műhely lesz nyitva, így azonnal belevetettem magam a „személyes Disneylandembe”, ahol minden négyzetcentimétert végigfotóztam.

Ki tudja, miért imádom a dalalovakat... de ezek a fából készült, kézzel festett kis csodák elvarázsolnak! Egyszerre aranyosak, autentikusak és még dekorációnak is tökéletesek. Valamikor gyerekjátékként indult a történetük, de ma már művészeti alkotások is. Főleg itt, Dalarnában, ahol minden utcafronton és majdnem minden ablakban ott díszelegnek.

A dalalovakat fenyőfából faragják, majd helyi kézművesek festik őket – minden egyes darab egyedi. A régi időkben egyszerűbb volt a dizájn, de ma már szinte elvárás a színes, bonyolult motívumokkal való díszítés. Virágok, geometriai formák (kurbits)– ezek a hagyományos svéd népművészeti elemek mindenütt jelen vannak. A Grannas A Olsson műhely élen jár ebben a művészetben, és a mai napig családi vállalkozásként működik, generációról generációra örökítve a technikákat. Ott helyben is faragják a lovakat, és minden méretben megtalálhatóak – a legkisebbtől az igazi „lovagi" méretig.

Miután jól kicsodálkoztam magam, átmentünk a shopba. Na, ott aztán minden volt! Dalarna- és svéd szuvenírek garmadája – kezdtem elveszni a bőség zavarában, pedig már szinte mindent láttam. Még egy asztal is volt, ahol festik a lovakat, de éppen nem dolgozott ott senki. Peti hamar megunta a dalalovazást, így elment kicsit felfedezni a környéket. Egy idő után visszajött azzal a hírrel, hogy van még egy műhely – a Nils Olsson féle! Az is nyitva volt, pedig azt hittem zárva lesz. És itt jött a „dalaló reboot”: itt is mindent meg kellett néznem és dokumentálnom.

A Nils Olsson műhelyben még egy gépet is láttam (kurbits mintával :), ami egy fakockából 3 és fél perc alatt varázsolt dalalovat! Persze ez még csak az első lépés, mert utána jön a csiszolás, majd a festés – kézzel, természetesen. A műhelyben még „rödfärg” vásárlásra is lehetőség volt – az a híres svéd vörös festék, amivel a svéd faházakat is festik. De volt ott szürke, sárga szín is, amik szintén tipikusan svédessé varázsolják a házikókat.

A Nils Olsson műhely Nusnäs másik nagy büszkesége. Ugyanúgy az 1920-as években alapították, és a család azóta is tovább viszi a hagyományokat. Grannas és Nils Olsson testvérek voltak és így, a két műhellyel alakult meg a nusnäsi dalaló mennyország, mintha titokban együtt őriznék a svéd kultúra egyik legnagyobb kincsét. Mert ezek a kis fából faragott lovak nemcsak cuki dekorációk, hanem a svéd népművészet élő szimbólumai. A dalaló műhely látogatás végén úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki egész nap körhintázott – kimerült, de boldog. Nusnäs tényleg maga a dalaló mennyország!

Majd egy rövid kirándulás is belefért Morába, bár Zorn múzeumát sajnos lekéstük. Anders Zorn, az egyik legismertebb svéd festő, ott élt és alkotott a Dalarna megyei Morában. (Persze ahol én élek, ott nem tanultunk róla és a skandináv festőkről, csak Munch neve merült fel az impresszionizmus miatt.) A múzeum mellett található Zorn kertje, háza és a műhelye. A házába csak csoportos körbevezetéssel lehet bemenni. Zorn-nak amúgy gyönyörű kertje van, ahogy Svédországban sokaknak. Persze, könnyű úgy, hogy esős az idő és nincs 40 fok. :)

Este a leksandi szállásról még lesétáltunk a Siljan tó partjára, ahol kiültünk egy szabad mólóra és bár a víz fürdéshez nagyon hideg volt, a lábamat azért belelógattam. Közben vörös és kék áfonyákat csipegettünk, amit a parton szedtünk.

Ez a nap igazi svéd élmény volt – a dalalovak és a svéd kultúra tökéletes találkozása. És mikor Nusnäsban azt hittem, már minden dalalovat láttam, tévedtem, mert Morában minden sarkon ott leselkedett egy újabb!

Anders Zorn (1860-1920, Mora)

A svéd művészet egyik legnagyobb alakja. Zorn nem csupán egy svéd festő volt, hanem egy valódi reneszánsz ember. Festői tehetsége mellett kitűnt metszeteivel, szobrászatával és néprajzi érdeklődésével is. Különleges módon kapcsolta össze a svéd népi hagyományokat az európai művészeti áramlatokkal, amit talán legjobban Mora-ban található otthona tükröz. Morában is született, és a dalarnai tájak, emberek inspirálták leginkább. Európaszerte ismerté vált, portréi és tájképei hihetetlenül népszerűek voltak. Főleg azért, mert mesterien játszott a fénnyel és árnyékokkal – a realista és impresszionista stílusok között mozgott. A Királyi Képzőművészeti Akadémián tanult, és élete során beutazta Európát. A francia impresszionisták stílusa is hatott rá. Zorn otthona pedig nemcsak egy műterem volt, hanem a svéd kézművesség és a finom művészetek elegáns ötvözete. Elkötelezett volt Mora városának fejlődéséért is, számos közösségi projektet támogatott és segített a helyi kórház megépítésében is. A festményei, különösen a portréi, arról tanúskodnak, hogy mélyen megértette az embereket, és képes volt megragadni nemcsak külső megjelenésüket, hanem belső lényegüket is. A Zorn Múzeum nem csupán az ő munkásságának lenyomata, hanem egy kapu is a svéd kultúrához és Zorn világlátásához.

Dalaló (dalahäst) érdekesség, történet:

A legenda szerint a dalalovakat először svéd katonák kezdték faragni a 17. században. A kemény telek alatt, amikor kevés munka volt a földeken, a katonák és más férfiak gyakran töltötték az időt faragással, hogy melegen tartsák magukat és elüssék az unalmat. Fából készült lovakat faragtak a gyermekeik számára, mivel a ló akkoriban különösen fontos szimbólum volt a svéd vidéki életben, hiszen kulcsszerepet játszott a mezőgazdaságban és a közlekedésben.

Ezek a fából készült lovak tehát eredetileg egyszerű, dísztelen figurák voltak, és játékszerként szolgáltak a gyermekek számára. A dalalovak már nem csak színes, kézzel festett lovacskák – ők maguk a svéd nemzeti identitás eleven szimbólumai. Egy darabka történelem, amely túlélte az évszázadokat, és ma is éppoly fontos szerepet játszik a svéd kulturális életben. Az első faragott lovak általában vörösre voltak festve, mert a híres faluni vörös festéket használták, ami a svéd vidéki házak jellemző színe is. A festés során hagyományos virágmotívumokat és geometriai mintákat használtak, amelyek tükrözték a svéd kultúra esztétikáját. Ez a technika (kurbits), amely szorosan kapcsolódik a svéd népművészethez, a 19. században kezdett kialakulni, különösen Dalarna megyében. Ekkor nyerte el a dalaló jellegzetes színes, kézzel festett mintáit. Mára már szinte minden svéd otthonban megtalálható, és szerte a világon is exportálják. A dalalovak kézművessége nem pusztán fa és festék találkozása – minden egyes darab a svéd vidéki élet, a természet és a hagyomány tiszteletét hordozza magában. A Nusnäs-i műhelyek, mint a Grannas A Olsson és a Nils Olsson, nemcsak hagyományos technikákkal dolgoznak, de egyben a svéd kézművesek közösségének oszlopos tagjai is. Ezen figurák színeiben és mintáiban ott rejlik Svédország természeti szépsége, történelmi múltja, és a nemzeti büszkeség. A dalalovak tehát többek egyszerű dekorációs tárgyaknál: egy olyan tradíciót képviselnek, amely a svéd életérzés esszenciáját hordozza magában.

Kurbits minta:

A kurbits egy jellegzetes svéd népművészeti motívum, amely elsősorban Dalarna megyéhez kötődik, és a svéd népi dekoráció egyik legfontosabb eleme. A minta eredetileg a 18. század végén és a 19. század elején jelent meg, főként a falusi kézművesek által festett bútorokon, templomokban és egyéb faragott dísztárgyakon, például a híres dalalovakon is.

A kurbits stílus lényege a buja, virágzó növényi motívumok ábrázolása, amelyek gyakran túlzottan díszítettek és stilizáltak. A minta jellemzően egy nagy, központi virágból vagy növényből indul ki, amelyből indák, levelek, virágok és bimbók jelennek meg, burjánzó, szinte már túlvilági módon. A színeiben is gazdag kurbits minták gyakran intenzív, élénk színekkel – piros, kék, zöld és sárga árnyalatokkal – díszítettek.

A kurbits szó eredete a latin „cucurbita” szóra vezethető vissza, ami tököt vagy kabakot jelent. A korai festmények és minták ezen formára emlékeztethettek, így kapta nevét a minta.

Ez a motívum különösen a Biblia és a vallási történetek illusztrálásában kapott szerepet. A 19. század elején Dalarna területén gyakran díszítettek templomokat és vallási jeleneteket kurbits mintákkal, amelyek szimbolikus jelentést hordoztak. Ezek a virágzó motívumok a megújulást, az élet körforgását és a hit erejét jelenítették meg. Később a minta a mindennapi tárgyakra is átszivárgott, például faragott bútorokra, használati tárgyakra és dísztárgyakra.

Ma a svéd népművészet egyik legismertebb eleme, különösen Dalarna megyében, ahol sok kézműves és művész alkalmazza ezt a stílust a munkájában. A dalalovakon is találkozhatunk kurbits motívumokkal, amelyek tovább gazdagítják ezeket a tradicionális tárgyakat, és segítenek megőrizni a svéd népi hagyományok szépségét.