(14)Tizennegyedik nap: Felfedezés a Fulufjället Nemzeti Parkban és középkori kincs Särnában

Bár a björnlideni tartózkodásunkat teljesen át kellett terveznünk, és néhány eredeti terv elmaradt, a napunk egyik fénypontja mindenképp a Fulufjället Nemzeti Park és Svédország legmagasabb vízesése, a Njupeskär felfedezése volt. Ezt mindenképp szerettük volna látni, de mivel Björnlidentől másfél órás útra van, úgy döntöttünk, hogy azt a napot választjuk, amikor amúgy is délkelet felé indultunk. Miután rendbe tettük a kis faházat, (ami szebb lett, mint volt mikor érkeztünk) elindultunk.

Szeltük a vörös, kátyúmentes dalarnai utat, miközben eszünkbe jutott, hogy megint nem készítettünk szendvicset. Szerencsére az Älvrosfjorden tó partján rengeteg pihenőhely volt csodálatos környezetben. Így hát, mivel amúgyis minden hozzávaló nálunk volt, gyorsan készítettünk pár szendvicset a kocsi hátuljában, és élveztük a friss levegőt és a csodás időt a tó partján. Ezen a ponton tényleg úgy éreztük, hogy semmi sem ronthatja el ezt a napot!

Särna városa előtt letértünk az útra, ami a Fulufjället Nemzeti Parkhoz vezet. Az érkezéskor a parkolók elég zsúfoltak voltak, az út mellett kijelölt parkolóhelyeken is álltak autók. Egy kis szerencsével azonban találtunk helyet a nagy parkolóban. A park közel van a norvég határhoz, és népszerűsége nagyrészt vadregényes tájának és érintetlen természeti környezetének köszönhető.

A Fulufjället Nemzeti Park a világ egyik legszebb helye, és nem véletlenül. A Njupeskär-vízesés mellett található Old Tjikko, egy 9 560 éves norvég lucfenyő, ami a világ egyik legidősebb ismert fája. Az Old Tjikko gyökérrendszere évezredek óta fennmaradt, és folyamatosan új hajtásokat hoz.

A park tele van túraútvonalakkal, amik vad folyók, fenyőerdők, tőzeglápok és magas fennsíkok között vezetnek. Tipikus tundrai és alpesi növényzetével számos állatfajnak is otthont ad, mint például jávorszarvasoknak, hiúzoknak és különféle ragadozó madaraknak.

Bár nem sok állatot láttunk, mert a vadon lakói általában elkerülik az embereket, a táj szépsége így is bámulatos volt. Az időjárás a park területén meglehetősen érdekes. Hűvös, szeles, és a magaslati területeken gyakran hirtelen változott. Állandóan fel-le vettem a pulóvert, ami már-már sportnak számított! A park azon része, amit be tudtunk járni, szépen és természetközeli módon kialakított utakon vezetett, amit kivételesen nem bántunk, mivel a sok vad túra után ez igazán kényelmes volt. A túrabakancsomat is hanyagoltam, csak egy könnyű túracipőt vettem fel. A vízesésnél, ahova a meredek falépcső után érkeztünk meg, elég sok látogató volt, de azért sikerült odaférni, és élvezni a vízpárát, valamint néhány fotót készíteni.

Miután jól kimerülve visszaértünk a parkolóba, folytattuk utunkat Särna felé. Itt szerettem volna megnézni a Särna Gammelkyrkát, egy középkori templomot, amely különleges fa berakásokkal rendelkezik. A templom pontos építési dátuma nem ismert, de valószínűleg a 13. század végén vagy a 14. század elején épült. Az építészeti stílusa a középkori svéd templomok formáit követi, és az egyik legrégebbi megmaradt templom a régióban. Alig voltak látogatók, így nyugodtan szétnézhettünk.

A templom környékén található a Gammel Gården is, egy hagyományos svéd falusi udvar. Ez az udvar az 1800-as évekre nyúlik vissza, és bemutatja a svéd vidéki élet történelmét és kultúráját. Az épületek autentikus svéd stílusban épültek, jellemzően faépületek, amelyek az időjárási viszonyokhoz alkalmazkodtak. A Gammel Gården környezete gyönyörű természetes tájban helyezkedik el, tökéletes helyen a svéd vidéki élet bemutatásához.

Erre a napra terveztük még Nusnäs meglátogatását is, ahol a híres dalaló készítő műhelyek találhatók. Mivel következő szállásunk Leksandban volt, a Siljan tó partján, Nusnäs pont útba esett volna. Sajnos már zárva volt, és az energiánk is kezdett fogyni, így a látogatást a következő napra halasztottuk.

A szállás, ahova megérkeztünk, egy kicsi, de aranyos, patyolat tiszta hely volt – az egyik svéd szállás a kettőből, ami nem öntakarítós. Késő délután érkeztünk, így az estét pihenéssel töltöttük, ami igazán jól esett.