(24-25)Huszonnegyedik és huszonötödik nap: Az út vége, és egy új kezdete

Az utolsó napok már a hazaérkezésről szóltak, de egyáltalán nem voltak lazák. Az utolsó előtti reggel még kényelmesen készülődtünk össze, hiszen tudtuk, hogy a következő 2 nap nyugodt biztos nem lesz. Miután elhagytuk koppenhágai szállásunkat, célba vettük Németországot.

Útközben terveztük meglátogatni a ribei viking múzeumot - elvégre nem esett volna messze az útvonalunktól -, de nyűgösek és fáradtak voltunk, ráadásul az autóval sem volt minden oké. Előttünk állt még egy hosszú autóút egészen Dél-Németországig. Az autó szellőztetőjét nem sikerült megjavítani, de Németországban még elviselhető volt a hőmérséklet.

A komolyabb probléma, az a kocsi furcsa billegése volt. Figyeltük a kerekeket, ellenőriztük a nyomást, minden normálisnak tűnt, mégse stimmelt valami.

Ahogy Németországba értünk, megálltunk a Skandináv Parkban, hogy beszerezzünk néhány hazavinni való apróságot. Ezúttal sokkal nyugodtabb volt a hely, mint július végén, amikor Skandinávia felé jártunk ott. Még egy kis chai lattéért is megálltunk Dätgenben és ezek az apró pihenők mindig feldobták az utat.

Az esti órákra már csak a németországi szállás maradt hátra, amelyhez egy elég nagy kerülővel, de minőségi utakon jutottunk el. Az erdők sűrűsége, a késő esti sötétség és a Hold misztikus fénye, ami körül vett minket a kihalt utakon, egy pillanatra engem is elgondolkodtatott. A táj varázslatos volt, de annyira fáradtak voltunk, hogy nem is fényképeztem. Az erdőnek ebben a formájában volt valami félelmetes, egészen más, mint Skandináviában. Ott sosem éreztem ezt a nyomasztó, mesebeli rémisztőséget, amit itt. Gyerekkorom rémisztő meséit idézte, amikor olyan érzése van az embernek, hogy a sötét erdő mingyárt összenyom. Mintha bármikor felbukkanhatna a boszorkány háza a Jancsi és Juliska meséből. :D

A szállásunk egy kicsi, eldugott településen volt, és a házban is majdhogynem eltévedtünk. Bár a környék kicsit nehézkesen megközelíthető, a hely tiszta és kényelmes volt - épp amire szükségünk volt a hosszú nap után.

Másnap reggel kicsit lustálkodtunk, de hamar útra keltünk. Az hőmérséklet egyre melegebb lett, ahogy haladtunk Csehországon keresztül és az autó kereke végül fel is forrósodott. Peti egy pihenőnél vette észre, hogy a jobb első keréken egy pukli keletkezett - valószínűleg egy kátyú és a hőség kombinációja okozta. Azonnal lecseréltük a sosem használt pótkerékre. Azt hozzátenném, hogy a billegés valódi oka csak az utazás után pár héttel derült ki, ugyanis a szervízben semmi problémát nem láttak. A teljes gumicsere oldotta csak meg a problémát és mikor megláttuk a gumik belső felületén a kopást, nem hittünk a szemünknek! Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy nem történt semmi komolyabb probléma.

Végül este 11 körül értünk haza. Az állatokat gyorsan elláttuk, de a kipakolást már másnapra hagytuk.