Sunwait/Väntljusstaken - A fényvárás modern hagyománya
Sunwait a rövid nappalok, hosszú esték és a színtelen tél közepén nyer igazán értelmet. Nem egy hatalmas rituálé, inkább egy hat hetes visszaszámlálás a téli napfordulóig. (Yule, Jul) Hat héten át, hetente meggyújtunk egy gyertyát a hozzájuk tartozó rúnákkal (Fehu, Uruz, Thurisaz, Ansuz, Raido, Kenaz) és ezzel egy apró, de segítő rendszert hozunk a mindennapokba. Ez könnyebbé teszi átvészelni a sötétebb időszakot. A téli napforduló után pedig a fény apránként elkezd növekedni, de addig is, az év legsötétebb időszakában, a gyertyagyújtások ideje alatt el tudunk csendesedni. :)
A modern pogány közösségekben ebből a csendes várakozásból nőtt ki ez a különleges, mégis egyszerű hagyomány, svéd nevén Väntljusstaken. Ez a szó egyébként annyit tesz: várakozó gyertyatartó és valahogy pont ez fog meg benne. Nincs túlbonyolítva, egyszerűen csak a fény szellemisége, egy kis csend, a természet, és az a tiszta szándék van benne, amiért annyira szeretem a skandináv hangulatot. Nem egy rekonstruált "ősi skandináv rítus", hanem valami, ami a mai emberhez közelebb áll. A koncepció 21. századi, de ügyesen ötvözi a skandináv tél hangulatát, a fény szimbolikáját és a Yule szellemiségét egy modern, mégis meghitt szokásban. :)
MODERN HAGYOMÁNY, ŐSI GYÖKEREK
Ez egy modern szokás, ami régi szimbólumokból építkezik. A svéd pogány közösségek találták ki pár éve, hogy legyen valami saját, pogány megfelelője az adventi időszaknak. Valami, ami a fény visszatérésére koncentrál, a napfordulóra, meg arra a csendes, skandináv téli hangulatra.
Amikor először olvastam róla, rögtön azt éreztem, hogy ez pont az a fajta egyszerűség és északi hangulat, amihez valamiért mindig visszahúz a lelkem. A fényként gyújtott gyertyák az év legsötétebb időszakában, a rúnák - ezek mind valahogy nagyon ismerősnek és otthonosnak tűnnek. A skandináv körökben van is erre egy külön kifejezés, a "borrow-back tradition", vagyis visszakölcsönzött hagyomány. A lényege, hogy a pogányok visszaveszik a kereszténységtől a heti gyertyagyújtás formáját (ami eredetileg is a téli fény szimbolikájára épült), és új tartalommal töltik meg. Napfordulóval, fénnyel, rúnákkal és az északi istenekkel.
MIBŐL MERÍT A SUNWAIT?
- Yule (Jul) fényünnep
A napforduló a fény visszatérésének pillanata. A régi skandinávok is lángokat gyújtottak, örökzöld ágakat vittek be a házakba, fát égettek a tűzhelyben, és ezzel próbálták megtörni a hosszú tél sötétségét. A fény minden szempontból ünnep volt, és ezt ma Svédországban az ablakokba tett csillag és gyertyatartó is őrzi. Ami amúgy egyre több helyen válik természetes téli szokássá. A Yule (óészakiul Jól) a skandináv világ egyik legősibb, legfontosabb téli ünnepe. A hosszú, sötét északi éjszakák között ez volt az az időszak, amikor az emberek megálltak, fellélegeztek, és ünnepelték, hogy a fény visszatér a világba. Yule nem csak lakomáról és a tűzről szólt, hanem a közösségről és újrakezdésről is.
Napfordulókor a Nap mintha újra megszületne. Először csak apránként, de minden nappal egy kicsit több fény jön vissza, és ez mindig adott valami reményt. Régen is a bőségről, melegségről és összetartozásról szólt ez az időszak. A mai pogány közösségekben Yule továbbra is ezt jelenti. Megérkezni a tél közepére, és elfogadni, hogy a sötét nem ellenség csak egy átmenet. Egyfajta tisztelgés az istenek, az ősök és a természet rendje előtt. A gyertyák meggyújtásakor nemcsak a Nap útja jut eszünkbe, hanem talán egy kicsit a saját belső utunk is.
- Årsväntan / Solväntan (év-várás)
Ez is egy modern svéd szokás, ami régi szimbólumokra épül. Az Årsväntan szó jelentése: "az év várakozása". Ez egy hathetes időszak Alvablót és Julblót között, amit a mai skandináv pogányok leginkább az évkör lassabb és mélyebb ritmusához való igazodásként élnek meg. Pont azt a hangulatot hordozza, ami miatt a skandináv tél sokaknak nem nyomasztó, hanem inkább csendes és meghitt. Bár nem egy ősi, prekeresztény rítus, mégis erősen kapcsolódik ahhoz a fény- és télkultuszhoz, ami évszázadok óta jelen van a térségben. Ilyenkor az ember figyelme a sötétségre és a közelgő napfordulóra terelődik. Az Årsväntant néha Solväntannak, vagyis Napvárásnak is hívják, mert a lényege a fény lassú visszatérésének érzése Yule után. Szerkezetében kicsit emlékeztet az adventre, de annak keresztény tartalma nélkül, vagyis minden a természet körforgására épül.
Fontos, hogy az Årsväntan és a Sunwait nem ugyanaz, még ha sok átfedés is van köztük. Az Årsväntan egy tágabb időszak Alvablót és Jul között: inkább egyfajta átmenet az évkörben. A Sunwait ezzel szemben személyesebb gyakorlat: hat héten át hat gyertya gyújtása az első hat rúnával Júl-ig.
Az Årsväntant általában hat egymást követő héten tartják, ahogy egyre mélyül a sötétség. Sokan ilyenkor gyertyát gyújtanak (gyakran egy sima väntljusstaket), de a hangsúly nem a rúnákon, hanem a téli csend megélésén van. Van, aki meditál, mások egy kis lakomával vagy családi esttel teszik különlegessé. Pont ez a rugalmasság az ereje, mert mindenki úgy alakítja, ahogy számára természetes. A lényeg nem egy kötött rítus, hanem az, hogy újra felvedd a tél ritmusát, és megéld, hogy a lassúság és a kevesebb fény valójában pihenőidő.
Ebbe szépen belefér az is, hogy egykor a kereszténység sok pogány motívumot átvett a téli ünnepkörből, az Årsväntan pedig egyfajta csendes visszakapcsolódás ehhez az eredeti, természetközpontú rendhez.
Tehát az Årsväntan a keret, a Sunwait pedig a konkrét, hathetes gyertyás gyakorlat, amit ebbe a keretbe helyezhetsz. A kettő jól megfér egymás mellett, és szépen kiegészítik egymást.
- Torshelg(Thor’s hallow)
A skandinávok szerint a tél nem hirtelen jön, ahogy a fény sem egyik pillanatról a másikra fordul vissza. Minden lassan történik, lépésről lépésre. A gyertyák sorban való meggyújtása is ezt a ritmust követi.
A csütörtök esték sem véletlenül kerültek előtérbe. A skandináv hagyományban a csütörtök - Torsdag, vagyis Thor napja - különösen fontos időnek számított. A Torshelg néven emlegetett estéken a népi mágia, az istenekkel való kapcsolódás és a természet szellemei kaptak szerepet. Ahogy a Väntljusstake csoport egyik szervezője fogalmazta:
"A csütörtökök kiemelt szerepet játszottak a skandináv folklórban. A népi mágia és az istenekhez való kapcsolódás napjai voltak - jóval a kereszténység előtt és után is."
Még 19.századi feljegyzések is beszámolnak arról, hogy a Torshelg alkalmával Thor és Frigg meghívást kaptak a házba, és az emberek védelmet és meleget kértek tőlük a sötét hónapokra. Nem félelemből, hanem inkább abból az emberi igényből, hogy a hosszú télben legyen valami, ami kapaszkodót ad.
A modern Sunwait ennek a hangulatnak egy csendes örököse. Hat héttel a napforduló előtt, csütörtök esténként gyújtjuk meg a gyertyákat, hogy a fény lassan, hat lépésben érkezzen meg. Persze ez nem valami kőbe vésett szabály. A pogány hagyományoknak nincsenek fix szent napjai, így mindenki megtalálhatja a saját ritmusát: lehet a napforduló előtti hat csütörtök, lehet a saját évkörhöz igazítani, vagy akár hat egymást követő napot kijelölni. Ez egy alakuló, élő hagyomány.
De azért van abban valami szép, hogy Thor napján gyújtjuk a fényt. A régi skandinávok szerint ilyenkor Thor és Frigg lépett közelebb az emberekhez és ha csak jelképesen is, a ma meggyújtott gyertyákban még mindig benne lehet valami ebből a közelségből.
- Rúnák
A rúnákról érdemes tudni, hogy a történelmi források nem jósló eszközként írják le őket. Egyszerű írásjelek voltak: feliratok, megjelölések, tulajdonjelek - a mindennapi élet részei.
Ez viszont szerintem semmit nem vesz el a jelentésük értékéből. Attól, hogy eredetileg gyakorlati használatra szolgáltak, még teljesen természetes tud lenni, hogy ma a szimbolikus gondolkodásunkon keresztül esetleg mélyebb rétegeket látunk bennük. A rúnák nevei és ősi képzettársításai olyan archetípusokat hordoznak, amelyekkel a Sunwait heteiben könnyen dolgozni lehet. A régi emberek sem "jóslókártyaként" forgatták őket, inkább a jel és a jelentés kapcsolataiból értették meg, hogy mit üzennek a szimbólumuk.
Éppen ezért a modern gyertyagyújtásban - még úgy is, hogy nem jóslásra találták ki őket - teljesen reális elmélyülni a rúnák jelentésében. A nevük, a hozzájuk kapcsolódó képek és régi asszociációk ma is ugyanúgy tudnak irányt adni, ahogy régen üzeneteket hordozott egy-egy felirat. Ez az, ami a hat gyertyát kicsit többé teszi. Nem jóslássá, hanem egy tudatosabb odafigyeléssé arra, hogyan haladunk a fény felé.
A hat gyertya az Elder Futhark első hat rúnájához kapcsolódik (összeolvasva: FUTARK). Nem ősi hagyományról van szó, de a rúnák belső rendszere szépen követi a fény lassú növekedését, és jól illik ahhoz a modern rítushoz, amit a Sunwait képvisel.
A Sunwait tehát nem a múlt rekonstruálása, hanem egy tudatosan létrehozott mai gyakorlat, amely a régi fényünnepek hangulatát hozza vissza a modern pogány életbe. A rúnák pedig egyfajta finom útmutatóként kísérik végig ezt a hat hetes utat.
ÉS MI A HELYZET AZ ADVENTI GYERTYÁKKAL? VAN POGÁNY EREDETÜK?
Ez az a kérdés, ami állandóan felmerül, és amit sokszor félre is értenek, viszont fontos tisztázni, hogy az adventi koszorú nem pogány eredetű. Egy teljesen modern, 19. századi protestáns ötletről van szó. Johann Hinrich Wichern hamburgi lelkész készítette el az első adventi koszorút 1839-ben, a gyerekek kedvéért. A négy gyertya, a heti gyújtás tehát keresztény forma, nem egy ősi rítus maradványa. A mögöttes szimbólum azonban - az örökzöld, a fény és a sötétben pislákoló gyertyaláng - jóval régebbi európai hagyományokra volt jellemző. Ezek a motívumok a tél során minden kultúrában megjelentek, még ha nem is ugyanabban a formában. Ez nyitja meg az ajtót valami fontos felé. Tehát a különböző gyertyás hagyományok nem egymás helyettesítői, hanem ugyanannak az emberi élménynek különböző megnyilvánulásai.
Viszont maga a szimbólum - az örökzöld, a fény, és a gyertyaláng a sötétben - sokkal régebbi és egész Európában jelen volt különféle formákban. A télhez ezek természetesen hozzátartoztak. Ezért fontos hangsúlyozni: nem az a lényeg, hogy ugyanaz a hagyomány-e, hanem hogy ugyanarra az emberi élményre reagálnak. Mindegyik a fényhez való ragaszkodásról szól a sötétség idején.
Pont emiatt teljesen természetes az is, hogy a Sunwait "visszakölcsönzi" a forma egy részét. Ha a modern karácsony maga is átvett egy csomó régi, pogány elemet (örökzöldek, lakoma, fényünnep, időpont), akkor a pogány közösségek ugyanúgy nyugodtan visszavehetik a heti gyertyagyújtás formáját, csak más tartalommal. A Sunwait is a fényt ünnepli, csak más szellemi háttérrel, mint a keresztény advent.
A skandináv térségben erre jó példa Lucia napja (december 13.). A fehér ruhás, gyertyakoszorút viselő Lucia-lány a "fény hozója" a hosszú sötétség közepén. Bár keresztény ünnep lett belőle, a szimbolikája egyértelműen a fény visszatérésére épül - ugyanarra az élményre, amiből a Sunwait vagy az Årsväntan is táplálkozik.
Magyarországon nincs Lucia-napi gyertyakoszorú, de a fény nálunk is fontos volt: ott vannak a betlehemezők lámpásai, a szentcsalád-járás gyertyái vagy a karácsony előtti apró fényhozó szokások. Ezek nem ugyanazok, mint a Sunwait, de ugyanazt az ősi érzést hordozzák. Vagyis, hogy a tél legsötétebb pontján szükségünk van valamire, ami világít. Éppen ezért teljesen természetes, hogy egy modern skandináv hagyomány, mint a Sunwait, ilyen szépen, finoman bele tud simulni a magyar téli szokások közé is. Még ha a formák különböznek is, a lényeg, hogy várjuk, hogy megérkezzen a fényt - és ez az ami közös.
SUNWAIT A MAGYAR KÖRNYEZETBEN IS
Bár a Sunwait kifejezetten skandináv eredetű, és a svéd tél hangulatából nőtt ki, a lényege - a fény visszatérésének tudatos ünneplése - mindenhol értelmezhető, Magyarországon is. Bár nálunk a tél nem olyan hosszan sötét, mint Skandinávia egyes részein, a hó hiánya miatt viszont sokszor mégis komornak, fakónak és sötétnek érezzük ezt az időszakot. A hideg és szürke hetek, a lassan növekvő fény, a gyertyák melege és a csendes várakozás mind olyan élmények, amelyeket a magyar tél is ismer.
Éppen ezért szerintem a Sunwait könnyen illeszkedik a hazai hagyományok közé. Nem helyettesíti őket, hanem finoman kiegészíti. A Yule fényváró hangulata szépen kapcsolódik az ősi magyar téli szokásokhoz - a napfordulóhoz kötődő "új fény" gondolata, a gyertyagyújtás, az adventi időszak csendje vagy a karácsony melegsége mind olyan keret, amelybe a Sunwait északi lelkülete természetesen beleillik.
Így ez a modern skandináv hagyomány nem "importált szokás", hanem egy új, személyes és kreatív téli rítus lehetősége, amely a magyar környezetben is otthonra találhat - különösen ott, ahol a tél sötétségét a fény tudatos megteremtésével szeretnénk ellensúlyozni. :)
ÖSSZEGZÉS
A Yule, a napforduló, Sunna/Sól, a rúnák és a télben születő fény mind a pogány közösségek saját világát tükrözik. Ebben van valami szépen ismétlődő, nagyon északi logika. A forma, a heti gyertyagyújtás az adventi időszakból már ismerős lehet, de a tartalom teljesen más. A Sunwait gyönyörű példája annak, hogyan él tovább a pogány spiritualitás. Nem dogmákkal, nem kötelezően rekonstruált szokásokkal, hanem élő, a mai emberhez szóló hagyományteremtéssel.
Bár egyes források szerint a Sunwait inkább a 2000-es évek amerikai online asatrú/heathen közösségeiből terjedt el, a lényeg ugyanaz. Ez az élmény mindannyiunk közös tapasztalata, akár adventről, akár Sunwaitról beszélünk. A különbség az útban és a szellemiségben rejlik. A Sunwait egyszerű és tiszta: hat gyertya meggyújtása hat héten át, vagyis hat lépés a fény felé.
HOGYAN ÜNNEPELHETED A SUNWAITOT? (ÚTMUTATÓ)
- Készíts hat gyertyát (lehet fehér, vörös, fekete, szójaviasz, méhviasz vagy ahogy tetszik)
- Írd rá vagy faragd bele a rúnát az adott héthez
- Minden héten gyújtsd meg az új gyertyát
- Meditálj az adott rúnára, gondolkodj róla vagy mondd el a saját fohászodat
- Teremts csendet magad körül
- Figyeld, hogyan változol te is belül a hat hét során
A Sunwait varázsa épp abban rejlik, hogy egyszerre lehet közösségi és személyes. :)
Az alábbi rúnás bevezetők egy nemzetközi, a Sunwait hagyományt ünneplő közösség (Facebook csoport) gondolatai alapján készültek. A szövegeket magyarosítottam, hogy egyfajta belső kíséretként segítsenek a Yule felé vezető hathetes időszakban. :)
1. hét FEHU - A bőség első fénye
"A Sunwait első hetében fellobban
Fehu gyertyája - puha, aranyló fényben.
Amíg az ég királynője újra útra kel,
legyen e láng a szépség emlékezete."
Fehu az idősebb Futhark első rúnája, a bőség élő lüktetését hordozza. Őseink számára a megélhetést jelentette, számunkra azonban azt súgja, hogy a bőség áramlik, ha figyelünk rá. Minden, ami táplál - tehetség, kapcsolat, egészség, idő, kreativitás - összekapcsol a fény növekedésével.
A hét útravalója:
- Hála mindazért, ami már jelen van
- Tudatos figyelem az erőforrásainkra
- Az adás és befogadás áramlása
- Egy új kezdet magjának elültetése
Hálával fordulok a bőség felé, és nyitott vagyok az új fényre, amely felém tart.
2. hét URUZ - Az őserő ébredése
"A Sunwait második hetében meggyújtjuk
Uruz lángját, vadat és szabadot.
Ahogy a tél árnyai körénk simulnak,
legyen e fény az idő erejének tisztelete."
Uruz az őstulok nyers, átalakító energiáját hordozza. A változáshoz néha bátorság kell és a régi minták hullanak, mielőtt az új érkezik.
Ez a rúna arra hív, hogy érezzük saját ősi erőnket, és legyen bennünk erő a télhez és a belső átalakuláshoz.
A hét útravalója:
- Ősi életerő és vitalitás
- Bátorság és akaraterő
- Megújulás a változással
- Kapcsolódás a természethez és az ősökhöz
Bennem lüktet az ősi erő. Növekszem, változom, és egyre erősebbé válok.
3. hét THURISAZ - A határok tüskéje, a védelem ereje
"A harmadik héten fellobban Thurisaz lángja,
téli szélben is tiszta, derűs fényként.
A tél erői körénk gyűlnek,
de fényéből már sarjad a tavasz ígérete."
Thurisaz a kihívások és ellenállások rúnája. Nem ellenség, hanem tükör. Segít meglátni, mi szúr, mi feszít és mi nem visz tovább. Segíti, hogy hogyan húzzunk határokat, hogyan védjük a szívünket. Ez a rúna arra kér, hogy engedd el a terheket, amelyeket már nem akarsz magaddal vinni a fény felé.
A hét útravalója:
- Védelem és tiszta határok
- Terhek elengedése
- Bátorság
- Belső átalakulás
Bízom a belső erőmben, és elengedem mindazt, ami már nem szolgál.
4. hét ANSUZ - A szellem hangja, a lélegzet fénye
"A negyedik héten meggyújtjuk
Ansuz gyertyáját, a bölcs és tiszta fényt.
Az istenekre és az ősök szavára emlékezve
emelkedjék fel a Regin* ereje ebből a lángból."
*isteni erők
Ansuz Odin rúnája: a szóé, a lélegzeté, az ihleté. A sötét évszak közepén arra hív, hogy megnyíljunk a felismeréseknek, a belső üzeneteknek. Emlékeztet rá, hogy nem vagyunk egyedül. Szavaink, lélegzetünk, inspirációnk régi bölcsességből táplálkoznak.
A hét útravalója:
- Inspiráció és felismerés
- A szavak és a kommunikáció ereje
- Kapcsolódás magasabb tudáshoz
- Lélegzet, mint életerő
Meghallom a bölcsesség hangját, és hagyom, hogy az inspiráció átjárjon.
5.hét RAIDO - Az út ritmusa, a mozgás harmóniája
"Az ötödik héten meggyújtjuk
Raido gyertyáját, a tiszta, szabad fényét.
Arra a vágyra figyelve, ami örök,
maradjon fenn az új élet e lángban."
Raido az út rúnája, azé, amit kívül járunk, és azé is, amely bennünk folytatódik. Út a sötétségtől a fény felé, és mozgás, amely rendet teremt. A fény még nem érkezett meg, de már úton vagyunk felé. Raido emlékeztet: az út maga formál bennünket, nem csak a cél.
A hét útravalója:
- Életút és irány
- Változás és mozgás
- Bizalom a folyamatban
- Harmónia és belső egyensúly
Bizalommal haladok az utamon. A ritmus és az egyensúly vezet előre.
6.hét KENAZ - A belső fény visszatérése
"A hatodik héten fellobban
Kenaz gyertyája, a szikrázó, meleg fényben.
A sötétség mélyéről új láng emelkedik,
hogy megmutassa Yule reményét."
Kenaz a fáklya rúnája: a belső tűz, a felismerés, és a tisztánlátás fénye. A napforduló küszöbén pedig különösen erős. Emlékeztet, hogy mi is fényt hordozunk a szavainkban, gondolatainkban, és a mozdulatainkban is.
A hét útravalója:
- Belső tűz és inspiráció
- Fénykeresés a sötétben
- Tisztánlátás és felismerés
- Melegség és bölcsesség megosztása
Bennem ég a fény, és hagyom, hogy a tisztánlátás beragyogja az utamat.
Források:
https://fornkunskap.wordpress.com/
https://wyrddesigns.wordpress.com/
https://www.wikipedia.org/
Celebrate Sunwait Facebook csoport
