Miért készítettem viking nyakláncot?
Vannak dolgok, amik egyszerűen megtalálnak. Nem keresed őket, nem gondolsz rájuk, csak ott vannak, hívnak, és mire észbe kapsz, már bele is bonyolódtál - szó szerint és átvitt értelemben is. Így történt, amikor úgy döntöttem, hogy készítek egy viking korihletésű, üveggyöngyös nyakláncot.
Nem divathóbortból, nem csak mert jól néz ki, hanem mert ez valami több annál. Ez a nyaklánc a tiszteletem a skandináv ősök, a történelem és kultúra iránt. És ha már egy ilyen döntést hoztam, helyénvalónak éreztem, hogy alaposabban utánanézzek, mi is a történetük ezeknek a láncoknak, gyöngyöknek. Magyar leírások erről pedig nem is igazán vannak, így gondoltam meg is osztom.
A viking kori skandinávok kifejezetten szerették az üveggyöngyöket, de láncaik gyakran tartalmaztak borostyánból és ásványokból készült darabokat is. Klasszikus esete annak, hogy kell egy kis csillogás, de legyen benne földközeliség is. :) A legtöbb gyöngy importból származott, hiszen Izlandon például - az eddigi leletek alapján - soha nem készítettek üveggyöngyöket. A skandináv mesterek persze gyártottak saját darabokat is, de a legkülönlegesebbeket valószínűleg a Földközi-tenger keleti partvidékéről, Közép-Ázsiából vagy épp a Baltikumból szerezték be.
Sok esetben a gyöngyöket füzérdíszként fűzték fel azokra az ovális fibulákra, amelyeket a nők hagyományosan a válluknál viseltek, de teljes nyakláncokat is találtak. Az igazat megvallva, van egy szép súlya ezeknek az üveggyöngyöknek, így jóval kényelmesebb volt fibulákra rögzítve hordani őket. Ezek a díszek és nyakláncok változatosak voltak, különböző mennyiségű üveggyöngyből, drágakőből, borostyánból és ezüstgyöngyből álltak. Egy adott lánc összetétele attól függ, hogy a család mennyire volt tehetős, mivel a ritka drágakövekből készült gyöngyök és az ezüst főként Nyugat-Európából származott, és meglehetősen borsos volt az áruk.
A gyöngyök színe, formája és díszítése sokat elárult a viselőjéről. A kisebb, egyszerűbb üveggyöngyök gyakran képeztek hosszú, színes nyakláncokat, amelyeket néhány nagyobb, látványosabb darabbal kombináltak - valószínűleg státuszszimbólumként is működtek. A sötétlila, majdnem feketének tűnő gyöngyök népszerűek voltak, ahogy a fehér cikkcakkos és szemmintás dekorációval ellátottak is, amelyek egyes elméletek szerint Nyugat-Turkesztánban készültek.
Már Gamla Uppsalában, a múzeumban is megakadt a szemem ezeken a színes kis csodákon és igazán sajnálom, hogy akkor nem vásároltam párat a múzeumshopban. Viszont az online kereskedelem csodákra képes és van, ahol 1-1 gyöngyreplikának a történetét, származási helyét is leírják (link legalul). Én most az Etsy oldaláról vásároltam pár handmade replikagyöngyöt, illetve innen-onnan kiegészítő gyöngyöket, plusz ásványokat a nyaklánchoz.
A láncom központjában egy kézműves Thor kalapács áll, ami ödeshögi replika, tehát egy eredeti viking kori medál alapján készített másolat. Az akkori skandinávok számára az amulettek és medálok viselése nem csupán díszítés volt, ezek a tárgyak mély szimbolikával bírtak, és a hitük, kultúrájuk szerves részét képezték. Az egyik legismertebb ilyen szimbólum Thor kalapácsa, Mjölnir, amelyet gyakran hordtak nyakláncként. A Mjölnir nemcsak a mennydörgés istenének, Thornak a fegyvere volt, hanem a védelem és az erő jelképe is. Az északiak hittek abban, hogy a Mjölnir medál viselése megóvja őket a káosztól, a gonosztól és az erőszaktól.
Ezen túlmenően különféle amuletteket is viseltek nyakláncaikon, amelyek mindegyike sajátos jelentéssel bírt. Én a Thor kalapács amulett készítőjétől vásároltam még 2 replika amulettet is a nyaklánchoz. Ezek is eredeti viking kori leleteken alapuló replikák, mindkettő a 9-11. századi skandináv kultúrából származik. Valamiért ez a kettő vonzott, de később szeretnék majd egy Freyjás amulettet is rá.
Az első egy Borre-stílusú sárkány/kígyó medál (Birka, Svédország, 9. század) A Borre-stílus jellegzetes viking művészeti stílus (9-10. század), amely bonyolult fonódó állatalakokat ábrázol. A kígyó vagy sárkány gyakori szimbólum volt, amely egyszerre jelentett erőt, védelmet és a világ rejtett hatalmait. A medál többször is előkerült Birka temetőjében (sírok 835, 968 és 1084), ami arra utal, hogy népszerű volt a vikingek körében, talán amulettként vagy rangjelző ékszerként szolgált. A sárkány/kígyó ábrázolások Odin, Loki vagy Thor világával is kapcsolatba hozhatóak, mivel mindhárom isten különböző módon kötődött ehhez a szimbólumhoz.
A másik egy Gørding-i kígyó medál (Dánia, kb. 1000) replikája, amelyet Gørdingben, Dániában találtak. A kígyó a viking mitológiában az élet és halál kettősségét képviselte. A finom kidolgozású, eredeti darab egy magas rangú személyhez tartozhatott, talán egy vezetőhöz vagy sámánhoz. A kígyó a hosszú élet és a túlélés szimbóluma is volt. Hittek benne, hogy elűzi a rossz szellemeket és ártó energiákat. A kígyó kapcsolódik Lokihoz és Jörmungandrhoz is, az univerzum hatalmas erőihez.
Az ilyen amulettek és medálok viselése tehát nemcsak esztétikai célokat szolgált, hanem mélyebb spirituális és kulturális jelentőséggel is bírt a viking kori ember életében. (Ahogy az enyémben is :)
Ásványok is kerültek a nyakláncokra, leírások alapján főleg borostyán és gagát ásványt (ezek igazából nem is ásványok) tettem rájuk. A nagyobbik láncot, amin a medálok és a replikagyöngyök is vannak, hagyományosan egy vékonyabb kenderzsinegre fűztem, így arra csak a nagyobb lyukú, 10 mm-es gagát golyók mentek rá az ásványokból. Készült egy kisebb lánc is borostyánnal, amelynek aljára egy 15 évvel ezelőtt vásárolt gotlandi stílusú medált tettem. Azért írom, hogy csak "replikaszerű", mert a hegyikristály nem teljes benne, és akkoriban nálunk még alig foglalkoztak komolyabban viking ékszerek készítésével. Már fogalmam sincs honnan rendeltem, csak hogy valami magánlakásban vettem át, ami külön élmény volt. :D
A vikingeknél a gyöngyök nem csupán ékszerek voltak, hanem ajándékként is gyakran cseréltek gazdát. Az izlandi sagák szerint az ajándékozás egyfajta társadalmi kötelezettség volt, egy eszköz a kapcsolatok építésére, sőt, egyesek szerint egyfajta stratégia is - hiszen ha olyan ajándékot adsz, amit a másik nem képes viszonozni, az örökké tartó adósságot jelent. Tehát egy jól megválasztott gyöngysorral akár egy egész életre lekötelezhetsz valakit? Nem rossz taktika. :D
A kereszténység térhódításával a gyöngyök viselése visszaszorult, és a 13. századra már az "öreg pogány boszorkányok" viseleteként emlegették őket az izlandi szövegekben. Innen nézve elég ironikus, hogy később a rózsafüzérek formájában újból visszatértek, immár keresztény imaeszközként. De talán ez is csak azt bizonyítja, hogy a gyöngyöknek mindig is volt egyfajta misztikus, spirituális jelentősége
És hogy miért pont most döntöttem úgy, hogy nekem is kell egy ilyen nyaklánc? Mert ugyanolyan hívást éreztem rá, mint amikor nekifogtam a saját rúnáim elkészítésének. Ez nem csak egy szép kiegészítő lesz, hanem a sorsom egy fonala - egy szál, amit magam szövök bele a történetembe. Az első Sigrblótomon viseltem először, mert úgy érzem, ennek így kell lennie és csak különleges alkalmakkor vagy eseményeken fogom hordani. Még fogom alakítgatni, mert a nagyobbik, amin aThor kalapács is van, elég nehéz.
A gyöngyök története egyértelművé tette számomra, hogy ez nem csak egy dísz. Ez egy üzenet. Egy tisztelgés. Egy visszanyúlás az ősi múltba, egy kapcsolat azokkal, akik előttünk jártak ezen az úton. Hát akkor legyen! A gyöngyök szépen sorban a helyükre kerülnek, ahogy talán lassan az utam kövei is. :)
ŐSI INSPIRÁCIÓK, MODERN HATÁSOK
Érdekes megfigyelni, hogy ezek az ősi gyöngyminták és motívumok nemcsak a múlt embereit nyűgözték le, hanem a mai modern skandinávokat is mélyen megérintik - akár tudatosan, akár tudat alatt -, és szerintem sok esetben visszaköszönnek a skandináv designban is. Az egykori mesterek által megálmodott formák, színek és díszítések valami örök érvényű szépséget hordoznak, amely generációról generációra átszűrődik, és a mai kreatív alkotók számára is inspirációt jelentenek.
Vegyük például a híres kurbits mintát. Ez a svéd népművészetből származó, növények és virágok stilizált ábrázolásán alapuló motívum valójában a középkori művészetek és kézművesség hatását hordozza magában. Habár nem közvetlenül a gyöngyökből merítették, mégis szerintem ugyanaz a dekoratív, játékos szellem és természetközeli szemlélet jelenik meg benne, amely a korai skandináv üveggyöngyökre is jellemző volt. A kurbits minta csak egy példa arra, hogyan válik ezekből az ősi motívumokból a skandináv esztétika egyik alapeleme.
De ez a hagyomány nem állt meg a népi kézművességnél. A mai skandináv design, amelyet a világ egyszerű, tiszta vonalvezetése és természetes anyaghasználata miatt ismer, szintén merít ezekből a korai formákból. A színek - a mélykékek, borostyánsárgák, földszínek - mind a természetet és a hagyományos anyagokat idézik. A mintázatokban gyakran megjelennek a spirális, csavart vagy geometrikus formák, amelyek egykor a gyöngyök díszítésében is megmutatkoztak. A modern skandináv textíliákon, kerámiákon, bútordizájnban visszatérő elemeket találhatunk, amelyek ugyan nem másolatok, de szerintem az ősi esztétika szellemiségét tükrözik.
A legérdekesebb pedig talán az, hogy mindez nem tudatos utánzás eredménye. Nem arról van szó, hogy a mai skandináv alkotók szándékosan próbálnák lemásolni a múltat. Inkább egyfajta természetes örökségről beszélhetünk, hiszen ezek a motívumok és színek beleivódtak a kultúrába, a vizuális hagyományba, és láthatatlan szálként fűzik össze a régi és új formákat. Az eredmény az, hogy bárhová nézünk, a skandináv designban egyfajta kortalanságot találunk, ahol a történelem és a modernitás harmonikusan olvad össze. Ez az, ami miatt olyan különleges és szerethető a skandináv esztétika: egyszerre ősi és mai, természetközeli és friss, hagyományos és innovatív. :)
ÁLTALÁNOSSÁGBAN A SKANDINÁV ÜVEGGYÖNGYÖKRŐL
Ezek az apró tárgyak nemcsak színpompás díszei voltak egykor élt emberek öltözékének, hanem mélyebb, spirituális és kulturális üzenetek hordozói is. A késő vaskori sírokból előkerült gyöngyök tanulmányozása bepillantást ad az ősi mesterek technikai tudásába, és abba, hogy ezek a tárgyak hogyan kötötték össze viselőiket távoli tájakkal és kultúrákkal.
Az üveggyöngyök készítése és az eszközök nem sokat változtak az elmúlt ezer évben - egy kis kemencére, fújtatóra és tüskére (dornra) volt szükség, amely köré a forró üveget tekerték vagy áthúzták. Ez a technika szinte spirituális cselekedetként maradt fenn: az ember, a tűz, és az anyag közös alkotása, mintha valami időtlen rítust végeznének. :)
A gyöngyök készítéséhez nemcsak technikai tudás, hanem intuíció is kellett, hiszen a viking mesterek nem készítettek üveget, hanem importálták azt a kontinensről vagy akár távoli Konstantinápolyból. Olyan különleges alapanyagokat is használtak, melyek mintái a mai napig elvarázsolják az embert. Képzeld, római mozaikból is készítettek ilyen gyöngyöket.
A viking kori üveggyöngyök nem pusztán szépek voltak, jelentésük is mélyebb. A gyöngyök kopásnyomai elárulják viselésük gyakoriságát, sőt azt is, hogy mennyire becsesek lehettek viselőjük számára. A Nordlysvikign oldal szerint: "A vikingeknek nem volt sportautójuk, de üveggyöngyük igen!" Ez a gondolat humorosan, mégis találóan érzékelteti, hogyan jelenítették meg a gazdagságot és a státuszt ezekkel a tárgyakkal. Akárcsak ma, amikor összegyűjtjük, ami szép és értékes, a vikingek számára a gyöngyök jelentették a szépség, vagyon és identitás kifejezését. Legalábbis a nők körében. :)
Színek és minták mesélnek régiók, közösségek, vagy családok hagyományairól. A Lovö-szigeten például az egyszínű vörös gyöngyök uralkodtak, mintha titkos szimbólumokként hordoznák a helyiek identitását. Hedeby kikötőjében pedig kék gyöngyök százait találták egy erszényben, aranyérmékkel keverve. Ki tudja, talán még fizetőeszközként is szolgáltak...
Érdekel részletesebb infó az üveggyöngyökről és készítésükről? Az alábbi linkek alatt részletes írásokat, fotókat és forrás megjelöléseket találsz róluk (angol nyelven)
VIKING KORI ÜVEGGYÖNGYÖK
IZLANDON TALÁLT ÜVEGGYÖNGYÖK
Moa Råhlander részletes szakdolgozata (2017)
Ha pedig kedvet kaptál egy ilyen saját spirituális eszköz készítéséhez, ezen a svéd oldalon szerezhetsz be eredeti replika üveggyöngyöket (és még sok mást is). Érdemes elolvasni külön a gyöngyök leírását is (melyik típust hol találták), de a blogoldalukat is ajánlom:
NORDLYSVIKING
