Útiseta – A "kint ülés" ősi művészete

​

Az útiseta - szó szerint “kint ülni” - az óészaki hagyomány egyik spirituális gyakorlata volt. Lényege, hogy az ember egyedül, nyitott érzékekkel ül a természetben - gyakran éjszaka (napnyugtától napkeltéig), egy szentnek tartott helyen -, hogy látomásokat kapjon, kapcsolatba lépjen istenekkel, szellemekkel vagy őseivel, és betekintést nyerjen saját sorsába. (Ørlög)

Számos forrás említi, többek között a Grágás törvénykönyv, a Fóstbræðra saga, a Haraldskvæði és az Eiríks saga rauða. A sagákban a kint ülés összefonódik a seidr mágiájával, a tisztánlátással és a természetfelettivel való kapcsolattal. A gyakorlatot a kereszténység terjedésével betiltották, de a modern Ásatrúban és más pogány irányzatokban újraéledt, immár meditációként, önismereti módszerként és természetkapcsolatként is.

​

Az útiseta során a helyszín kiválasztása kulcsfontosságú: a sagák szerint temetkezési halmok, hegycsúcsok, szent források voltak a leggyakoribb helyszínek, és a gyakorlatot többnyire éjjel, teliholdkor vagy jeles napokon végezték. A szándék tisztázása fontos - lehet jóslás, belső útmutatás, gyógyító tudás vagy önvizsgálat. Gyakran kísérte csend, böjt, vagy a varðlokur - egy ősi, ismétlődő ének - amely segítette a kapcsolatot a szellemi világgal.

​

​

AZ ELSŐ TELIHOLDAS ÚTISETAM

​

Már korábban is hallottam erről a meditációról, de igazán Alvigunilla egyik instagram videója inspirált arra, hogy komolyabban is belevágjak.

A kolostort, aminek a romjainál végül meditáltam, a 13. században építették román stílusban. Történelmi érdekesség, hogy itt temették el II. András király feleségét, Gertrúdot is. A közeli forrás jelenléte és a romok tökéletes helyszínt biztosítanak egy ilyen alkalomra.

​

Eredetileg már májusban szerettem volna megtartani az első útisetám az egyik "ős-ágam" földjén Észak-Szlovákiában, nem messze Zsolna városától, ami tele van régi várromokkal és sziklaformációkkal, köztük egy szentélyszerű, különleges képződménnyel (Súlóv/Szúlyóvár). A hely közepéről és a sziklák tetejéről hatalmas, tiszta “alpesi” panoráma nyílik. Akkor azonban nagyon hideg volt, a szabadban sem tudtam aludni, így két éjszakát vacogtam az autóban, és akkor csak egy kisebb, nappali meditációt tudtam megejteni a mezőn egy igencsak kimerítő túra után. 

​

A 8-as számnak számomra személyes jelentősége van, ezért végül augusztus 8-át (8.8.) tartottam méltó időpontnak az első, teliholdas útiseta meditációmra. A Hold amúgy 9-én hajnalban tetőzött, így ez az éjszaka tűnt a legerősebbnek. Erre az alkalomra már tudatosabban készültem: két héttel korábban komoly méregtelenítésbe és böjtbe kezdtem, ami több szempontból is nagyon jótékony hatású volt. :)

Az eredeti célom a szellemekkel való kapcsolat és a sorsomhoz való tudatos kapcsolódás volt. Természetesen nem sikerült mozdulatlanul végigülni az éjszakát, ahogy romantikusan elképzelné az ember, és a koncentrációm sem volt erős - szoknom kell még ezeket a helyzeteket. Mégis örülök, hogy megléptem és végigcsináltam. :)

​

A hely elsőre kellemesnek és csendesnek tűnt, bár a távolból néha hallatszott kutyaugatás és vonyítás, ami kissé kizökkentett. Amikor kipakoltam a kis, előre beállított oltáromra a kellékeimet, a rúnáim rendezése közben hirtelen jött az ötlet, hogy húzzak hármat, útmutatásként, mire összpontosítsak jobban. Raidho, Isa és Uruz jelentek meg - egy tipikus, egész éjszakás meditációs munkafolyamatot leíró sor. Igyekeztem is tartani ezt a vonalat, bár az apró neszek és zajok többször kizökkentettek.

​

Az este fél tizenegy körüli pillanat volt az egyik “legizgibb”, amikor egy kíváncsi, szaglászó róka - legalábbis gyanítom, hogy róka volt - annyira közel jött, hogy még a leheletének "frisseségét" is éreztem. :D A Hold varázslatos fénye 4-5 órán keresztül bevilágította az apátság romjait, és időnként engem is. A mögöttem lévő bokrokból más állatok is figyeltek az éjszaka folyamán.

​

Meglepő módon sokkal jobban aggódtam előre a félelmeim miatt, mint amennyire a valóságban okom lett volna rá. A hely, és az a tény, hogy egész éjszaka láttam a szürkeségben, mikor kinyitottam a szemem, biztonságérzetet és otthonosságot adott. Mivel köves romon ültem, nem lehetett egész éjszaka mozdulatlan maradni, ezért időnként felállva meditáltam vagy kicsit tornáztam a Hold fényében, a csillagok alatt. Viszonylag hamar észrevettem, hogy az érzékeim kiélesedtek, és még a hajam illata is más volt, mint előtte. A hajnali szellő különösen kellemesen fújdogált, miközben Uruz rúnával a kezemben próbáltam kitartani. :)

​

Reggelre nagyon fáradt voltam, és a lábam is talán valahol az Isa rúna hatásában maradt, de a Hold energiája mélyen feltöltött. Ahogy nálam lenni szokott, nem azonnal, hanem napokkal, sőt hetekkel később jelentkezik az igazi hatása... 

​

Amúgy mindenkinek ajánlom, aki nem fél kicsit őrültnek tűnni, mert tudatos felkészüléssel és már gyakorlottan nagyon nagy élmény és önismeret lehet. :)

​

HOGYAN KÉSZÜLJ FEL ÉS HOGYAN CSINÁLD?

​

1. Válaszd ki a helyet, ami hív

​

A helyszín szíve az útisetának. Az óészaki források különösen kiemelik az erőhelyek jelentőségét:

• Temetkezési halmok - kapcsolatfelvétel az ősökkel, a sors mélyebb megértése.

• Hegycsúcsok, sziklák - szellemi tisztaság, seidr-gyakorlatok.

• Régi áldozóhelyek - közelebb az istenekhez és az ősökhöz.

• Szent források - látomások és megtisztulás.

• Erdők, puszták - találkozás a természet szellemeivel (landvættir).

Fontos, hogy a hely biztonságos és zavartalan legyen - itt egyedül leszel a gondolataiddal, a természettel és talán valami többel is. Azt mondják, a biztonság kevéért vihetsz 1-2 személyt, de elég távolságot kell tartani egymástól, hogy mindenki számára zavartalan legyen a meditáció. Így célszerű olyannal menni, aki szintén komolyan veszi és nyitott az ilyesmire. :)

​

2. Az idő, amikor a fátyol vékony

​

A források szerint az útisetát gyakran éjszaka végezték, amikor a világok közötti határ lágyabb:

• Éjfél - a világok közti fátyol ekkor a legvékonyabb.

• Telihold - fokozza a látomások erejét.

• A tél fele - a belátás és bölcsesség időszaka.

• Jeles napok, ünnepek - például Téli Éjszakák, Közéltéli Blót, Győzelmi Blót, napfordulók.

​​

3. Felkészülés és szándék

​

Tudd pontosan, miért ülsz ki. Lehet, hogy a sorsodról keresel látomást, kapcsolatot szeretnél teremteni istenekkel vagy ősökkel, vagy útmutatást vársz egy fontos kérdésben.

Előkészületek:

• Méregtelenítés, böjt - tisztább jelerősségért.

• Tisztító rituálé - például forrásvízben mosakodás.

• Felajánlás - méz, sör, kenyér, rúnakő.

• Sámán dob, ének vagy kántálás (varðlokur) - az elme megnyitására.

​​

4. A varðlokur – a szellemeket hívó dal

​

A varðlokur szó első fele (varð) jelenthet "őrt” vagy "védelmet”, a második (lokur) pedig "zárást” vagy "bűbájt”. Így lehet "védő ének” vagy "őrző dal”. Ismétlődő, hipnotikus dallamokkal idézi meg az isteneket, szellemeket vagy más lényeket.

​

5. A kint ülés

​

• Ülj kényelmesen, egyenes háttal, a földön, kövön vagy halmon.

• Nyisd meg az érzékeidet: érezd a szelet, a föld lüktetését, engedd, hogy az éjszaka körülöleljen.

• Légy türelmes - a jelek nem mindig jönnek azonnal.

• Ha elkalandozol, finoman tereld vissza a figyelmedet a szándékodra.

• Fogadd el a jeleket: állathangok, belső képek, érzetek mind üzenetet hordozhatnak.

​​

6. Lezárás

​

• Köszönd meg a helynek és szellemeinek a jelenlétet.

• Földeld magad: érints földet, egyél, igyál vizet.

• Írd le a tapasztalataidat, hogy a jelentésük később is feltárulhasson.

​

​