Mélyről jövő, megmagyarázhatatlan késztetésként talált rám a rúnák készítésének gondolata. Így, a spirituális utam elején, mélyebb kapcsolódást keresve döntöttem úgy, hogy saját kezemmel alkotom meg a személyes rúna készletemet.

​

A rúnák több mint egyszerű szimbólumok. Az északi népek hitrendszerében és spirituális gyakorlatában évszázadok óta jelen vannak, üzeneteket közvetítenek, tanítanak, és segítenek eligazodni életünk fontos útelágazásainál. Egy saját kezűleg készített rúna készlet nem pusztán eszköz, hanem egy mély, személyes kapcsolat a használója, a természet és az ősi bölcsesség között.

​

A rúnák létrehozása valódi spirituális kaland. Minden a fa kiválasztásával kezdődik – és nem mindegy, hogy mi lesz az áldozat! Én például nem szerettem volna élő fát kivágni/megvágni, ezért egy kidőlt nyírfára esett a választásom. Pont a munkahelyem hátsó kertjében hevert, szinte rám várva – mintha a sors akarta volna így. A nyírfa egyébként is nagyon népszerű választás, mivel energiája tiszta és intuitív.

​

Külön érdekesség volt, hogy a kidőlt fa enyhén nedves, penészesedő felszíne végül különleges karaktert adott a rúnáknak. Úgy éreztem, ez nem véletlen, hanem a természet bölcsessége és a rúnák eredeti, misztikus üzenete együttműködik, így a nyírfa kérge gyönyörűen megmaradt.

Amikor kiszáradtak a szeletek, csiszolópapírral finomítottam a felületüket, ekkor mutatkozott meg igazán a fa rejtett szépsége. A rúnák jeleit forrasztópákával égettem a szeletekbe, minden rúna égetésekor magamban ismételgettem a jelentésüket, hogy minél mélyebb kapcsolat alakuljon ki köztünk. Ez a folyamat számomra szinte meditációvá vált, egy belső, spirituális utazássá, amelyben egyre közelebb kerültem ezekhez az ősi jelekhez, a jelentésükhöz és az itenekhez.


 

Miután előkerült a kézi fűrész, hamar rájöttem, hogy valószínűleg előző életemben nem voltam faműves: az első pár szelet elég szerencsétlen lett. Viszont engem semmi sem tántoríthat el, ha valamit a fejembe veszek, a "férfimunka" sem. Mókásan jegyeztem meg, hogy a kezdeti ügyetlenkedésnek köszönhetően néhány szeletben szinte magától megformálódott a Kenaz rúna – persze én úgy döntöttem, hogy ez nem hiba, hanem a rúnák üzenték, hogy így akarnak kinézni. Kenaz jelentését tekinve, nem csoda hogy ennyire erősen jelen van. 

A fa enyhén nedves volt, sőt kezdődő penészfoltok is díszítették, ami végül nagyon különlegessé tette a készletet. Ráadásul emiatt szépen megmaradt a fa kérge is – szóval akár azt is mondhatjuk, hogy „direkt ilyen régies, autentikus hatásra törekedtem”.

​

A kész rúnákat végül méhviaszba mártottam, melynek természetes, misztikus illata szinte megkoronázta ezt a folyamatot. Az olvasztott viaszt finoman beledörzsöltem a fa rostjaiba, így nem pusztán tárgyakat, hanem spirituális segítőket alkottam meg.

A legutolsó lépésként füstölő segítségével megtisztítottam és feltöltöttem őket, majd egy nyugodt, előkészített térben „beprogramoztam” a készletemet. Így született meg az én személyes rúnakészletem, amely azóta is kísér engem az élet útvesztőiben, segít felismerni az előttem álló ösvényeket, és mélyebb megértést ad spirituális utamon. Szinte mindig nálam vannak. 

Egy elvonulásom előtt komolyabban felkészítettem őket. Freyja erősen velem van, így ekkor valami arra késztetett, hogy a méhviaszba levendulaolajat és szárított rózsaszirmokat szórtam. Kicsit izgultam, hogy leolvasztásnál rendeben megy-e majd minden, de semmi gond nem volt és nagyon nőies, illatos, varázslatos köntöst kaptak a rúnáim. Egy Odinnak szentelt oltárnál a Pilisben pedig komolyabban lekezdtem velük munkálkodni, aminek akkor és később is jelei lettek. 

Ez az én rúna történetem, a saját utazásom a belső bölcsesség és a természet titokzatos energiáinak találkozásában.